Az emberszabásúak tanulmányozásának két célja van: egyrészt, hogy minél többet megtudhassunk róluk, másrészt, hogy rekonstruálhassuk a tanulás folyamatát, amely végül az emberré váláshoz vezetett – mondta Josep Call, az amerikai St. Andrews Egyetem professzora, aki a főemlősök észleléseit kutatja azok kommunikációján keresztül. A közelmúltban Budapesten járt tudós exkluzív interjút adott a Multiverzumnak.
Az evolúció szemében mi is csak egy faj vagyunk, ezért minél többet tudunk meg a körülöttünk élő fajokról, annál többet tudunk meg saját magunkról is – mondta Call professzor. A csimpánzok, a gorillák, az orangutánok és bonobó majmok bevonásával készült tanulmányok a hangokon, az arckifejezéseken és a testbeszéden keresztül vizsgálják azok sajátos gondolkodásmódját.
Az amerikai Woodside legendás nőstény gorillája, Koko arról vált világszinten ismertté, hogy tökéletesen tudott kommunikálni az amerikai jelnyelv segítségével, és mindemellett kétezer angol szót is megértett.
A kutató hozzátette, azt gondolja, hogy ezek az állatok terveznek, félretesznek egy eszközt, amelyet az adott pillanatban nem tudnak hasznosítani, de a későbbiekben igen. Amikor egy útvesztőn kell kiigazodniuk, attól függően, hogy az adott teszten belül hol találhatók akadályok, amikkel szembesülniük kell.
Call professzor a németországi Max Planck Intézetben vizsgálta többek között az állatok kommunikációs szisztémáját és eszközhasználatát. Sok állat megtanulja a vezényszavak jelentését – amelyekkel koordináljuk őket –, de azok a mi nyelvünk elemei. Mi viszont nem tudunk kapcsolatba lépni velük az ő nyelvükön keresztül, ha egyáltalán van ilyen.
Az emberek arra figyelnek, amit mondanak nekik, nem pedig arra, ami történik. Az emberi figyelem megoszlik a különböző információs csatornák között – magyarázta a professzor. A hang, a gesztikuláció, mind versengenek a figyelemért: ha az egyik eltűnik, akkor a másik kerül a középpontba.
A nyelv a majmok számára nem fontos, valószínűleg jobban koncentrálnak a mozgásunkra. Ez a magyarázat arra, hogy miért jobbak az emberszabásúak a mi viselkedésünk eltanulásában. Bizonyos arckifejezések elsajátítására képesek voltak a megfigyelt állatok, de egy valamire továbbra sincs válasz: képes-e egy csimpánz vagy bonobó becsapni egy embert arckifejezésével.
Azonban nem ez az egyetlen nyitott kérdés a tudósok előtt. Az emberi memória életünk pillanatait örökíti meg. A kutatási eredmények azonban nem támasztják alá, de nem is cáfolják, hogy ez a jelenség létezik-e az állatoknál is. Ennek kiderítésére további vizsgálatok szükségesek.
