A Duna mellékfolyóiban is találtak mikroműanyagot

 

A Tisza után a Duna mellékfolyóiban, az Ipolyban és a Rábában is találtak mikroműanyagot annak a projektnek a keretében, amelynek célja, hogy megmérje Magyarország felszíni vizeinek mikroműanyag-tartalmát.

Az MTI-ez eljuttatott közlemény szerint Az Ipolyban köbméterenként 1,7, míg a Rábában 12,1 mikroműanyag-részecskét mutattak ki egy független laboratóriumban. A mérések eredményeiről csütörtökön, a nemzetközi Duna-nap alkalmából szervezett budapesti környezetvédelmi konferencián számoltak be a független laboratóriumokat működtető és a projektet koordináló Wessling Hungary Kft. szakemberei.

A Mikroműanyagok a körforgásban című konferenciát a Környezetvédelmi Gyártók és Szolgáltatók Szövetsége azzal a céllal szervezte meg, hogy felhívja a jogalkotó, valamint az állami, környezetvédelmi és vízipari szervezetek figyelmét a mikroműanyaggal kapcsolatos kutatások eredményeire.

A mikroműanyagok emberi tevékenység következtében kerülnek a természetbe, így a legjobb védekezés ellenük a megelőzés, a szelektív hulladékgyűjtés és az újrahasznosítás. Európában a jelenlegi tanulmányok szerint köbméterenként 10-20 mikroműanyag-részecske található a vizekben.

Az eseményen bemutatkozó Parányi plasztiktalány elnevezésű program célja, hogy megmérje Magyarország felszíni vizeinek mikroműanyag-tartalmát. A projekt során a szakemberek a 2017-es tiszai vizsgálatokat követően 2018-ban a Dunáról és annak vízgyűjtőjéről szolgáltat adatokat.

A konferencián elhangzott, hogy a műanyaghulladékok jelentős része bekerült a természetes ökoszisztémákba, ahol nem bomlottak le, de fizikai-kémiai hatások, elsősorban az UV-sugárzás következtében a műanyagok szerkezete aprózódik, így 5 milliméternél kisebb, úgynevezett mikroműanyagok jönnek létre.

Ipari tevékenységből származnak zömében a folyókat szennyező műanyagok

A közlemény idézi Bordós Gábort, a laboratórium munkatársát, aki a konferencián elmondta, hogy egy köbméter Rába-vízben 12,1 mikroműanyag található, ez akár napi 20,7 millió részecskét is jelenthet. Kiemelte, hogy ezek elsősorban precíziós alkatrészekhez, elektronikai termékekhez használt anyagok.

Az Ipoly mikroműanyag-tartalma viszonylag kicsinek mondható, hiszen itt mindössze 1,7 részecske található egy köbméter vízben. Ez vélhetően annak is köszönhető, hogy a folyó többnyire nemzeti parkok területén, ipari és kommunális behatásoktól viszonylag elzártan kanyarog.

A folyó átlagos vízhozamával kalkulálva durva becslésként elmondható, hogy még így is akár 3 millió mikroplasztik részecskét szállíthat naponta. Az Ipoly mikroműanyag összetétele vegyes, az elterjedtebb anyagtípusok, például a polipropilén és kisebb mennyiségben játékokhoz, műszerfalakhoz alkalmazott műanyag is kimutatható volt – olvasható a közleményben.

A tiszai vizsgálatok során Dombrádnál a 300 mikrométernél nagyobb műanyagok darabszáma majd 5 volt egy köbméter vízben. A Tisza-tóból származó mintában 23, míg a Tisza-tavat tápláló Eger-patakból és a Tisza tiszafüredi szakaszából 9,5-9,9 100 mikrométernél nagyobb részecske jelent meg egy köbméter vízben. A kimutatott műanyagok jellemzően a széles körben felhasznált polietilén, polipropilén és polisztirol anyagból álltak.

Világméretű kihívást jelent a mikroműanyagok visszaszorítása

A környezetbe kerülő hatalmas mennyiségű műanyagból az élőlények szervezetébe káros vegyületek szivárognak, ami már önmagában is nagy veszélyt jelent. Mindez fokozottan érvényes a mikroműanyagokra, amelyek a környezeti előfordulásuknál jóval koncentráltabb formában juttatják a szennyezőanyagokat az élőlények szervezetébe.

A szakértők felhívják a figyelmet arra, hogy az 5 milliméternél kisebb mikrorészecskék már most hatalmas globális kihívást jelentenek, kutatásuk és szabályozásuk ezért rendkívül sürgető feladat.

A következő mérést a Dunán végzik el a szakemberek, akik a témáról a www.mikromuanyag.hu  honlapon szószedettel, háttéranyagokkal, szakcikkekkel, magyarázatokkal ellátott tudástárat hoztak létre.