Határon átnyúló együttműködési programmal növelik a kihalással veszélyeztetett kígyófaj élőhelyét Bugacon. A rákosi vipera a magyar gerinces fauna legveszélyeztetettebb faja: vadon élő állományát alig több mint ötszáz példány körülire becsülik.
A Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóságának MTI-hez eljuttatott közleményéből az is kiderül, hogy ez az alfaj a Kárpát-medencében csak Erdélyben és Magyarországon fordul elő. Hazánkban mára csak a Hanság és a Kiskunság gyepein, legelőin maradt fenn. A Kiskunságban Dabas, Táborfalva és Kunpeszér környékén, illetve a Bugac-Bócsa pusztákon lelhetőek fel populációi.
A rákosi vipera rejtőzködő életmódú állat, mivel a kistermetű, 40-60 centiméter hosszúságú kígyó számos állat kedvelt tápláléka. Vadászik rá a gólya, a gém, a szalakóta, a fácán és a túzok is. A róka, a borz és a vaddisznó pedig földalatti rejtekéről is kitúrja.
Mérge felnőtt emberre gyakorlatilag veszélytelen, marása méhcsípés-szerű. A faj fokozottan védett, eszmei értéke egymillió forint.
A rákosi viperának Bugacon két élőhelye maradt: a Nagypusztán és az egykori katonai lőtéren. A két területet viszont egy csaknem húsz hektáros, zömmel akác és erdei fenyőkből álló erdő választja el egymástól. Az apró termetű kígyóknak az erdő áthatolhatatlan akadályt jelent, így a két populáció nem tud keveredni egymással.
A most indult Interreg-IPA Magyarország – Szerbia projektben a Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság kapcsolatot teremt a két terület között. Így nem csak újra összeköttetésbe kerülnek a viperapopulációk, hanem megnövelik az élőhelyüket is.
A pályázati program során tizenhárom hektárnyi akácos-fenyves erdőt előbb átminősítenek, majd kitermelik, meghagyva az őshonos, hazai fafajokat. Az így kialakított fás legelőn a fenyőtű avar eltávolítása után fűmag felülvetéssel segítik elő a gyep regenerációját. A projekt célja a Pannonrégió két meghatározó állatfaja, a rákosi vipera és a túzok megőrzése a két ország területén.
