Természetes kincs csörgedezik a Bükkben

 

Magyarország mind természetes tisztaságú karsztvizekben, mind termálvizekben gazdag. Mindkét vízforrásra kincsként érdemes tekintenünk.

A mészkőből álló területeken a csapadék körülbelül egyharmada szivárog be a kőzet résrendszerébe, és a felszín alatt karsztvízzé válik. A beszivárgó víz rövidebb vagy hosszabb ideig a mélyben csörgedez, és különféle karsztforrásokban tör a felszínre. Ezek zöme a hegység peremén található.

A Bükk-hegység belső területeit 1977. január 1-jén nyilvánították nemzeti parkká, és már akkor is kiemelten fontosnak tartották a karsztvízkincs megőrzését. A karsztvíz a mészkőhegységek belsejében mozgó és felhalmozódó felszín alatti víz. A felszínről részben beszivárgással, részben víznyelőkön át jut a hegység hasadékaiba és járataiba. A felgyülemlő karsztvíz a völgyek oldalán bő vizű, állandó vagy időszakos karsztforrásokon át ér a felszínre.

Kozma Attila, a Bükki Nemzeti Park Igazgatóságának ökoturisztikai referense elmondta, hogy a Vöröskői-alsó-forrás is egy ilyen időszakos karsztforrás a Bükk-hegységben. Ezek a források nagyon sok csapadék lehullása után, de általában a téli hóolvadást követően indulnak be, és felfelé törnek ki a föld mélyéből.

Ez óriási mennyiségű vízkészlet, amelynek védelme csak rajtunk múlik – magyarázta Kozma Attila. Kiemelte, hogy ez a terület látja el Miskolc vagy Eger térségét is ivóvízzel. Kozma Attila hozzáfűzte, hogy jelentős vízkivételi forrás származik a földkéreg mélyebb rétegeibe beszivárgó vizekből is, amelyek akár ezer méter mélyre is leszivároghatnak, és lent felmelegednek, termálvizekké válnak. Így jött létre a könyéken többek között Egerben, Kácson vagy Miskolctapolcán is a gyógyászati és turisztikai célokat egyaránt kiszolgáló termálforrások is.

Hazánk nemcsak édesvízben, hanem termálvízben is gazdag, méghozzá olyan mennyiségben, amely ötödik a világon a Kárpát-medence geológiai adottságainak köszönhetően. Magyarországon a föld szilárd kérge kicsit vékonyabb, mint a világátlag. Ennek köszönhető az, hogy ezek meleg vizek – minderről már Kaltzer Sölétormos István, a Duna–Ipoly Nemzeti Park barlangi túravezetője beszélt a Kék bolygó stábjának. A túravezető a témában megjegyezte, hogy felül az országot és a környező területeket is olyan kőzetréteg borítja, amelyen könnyen be tud szivárogni a víz a mélybe, és termálvíz formájában tér vissza.

Mivel a földkéreg a Kárpát-medencében mintegy tíz kilométerrel vékonyabb a világátlagnál, ezért a forró magma közelebb van a felszínhez. A Föld középpontja felé haladva a Kárpát-medencében átlagosan húsz, de előfordul, hogy tizenöt méterenként is nő egy Celsius-fokkal a hőmérséklet, szemben Európa többi részével, ahol harminchárom méterenként növekszik. Ezért nálunk sokkal kisebb mélységekből lehet hévizet nyerni, mint a kontinens más pontjain.

A víz oldó, azaz korróziós, illetve eróziós hatása barlangokat, barlangrendszereket képez. A lentről feljövő vízben lévő szén-dioxid tudja kioldani ezeket a járatokat. De olyan eset is előfordul, hogy a forró víz és a hideg karsztvíz keveredése hozza létre a járatokat – tette hozzá a túravezető.

A fentiekből adódóan sem véletlen tehát, hogy az országban fellelhető vízkincs és a víz eróziós hatása által létrejött barlangok törvény által védett természeti értékeknek számítanak.