Új eredmények a Mars-kutatásban

 

A NASA Curiosity autóméretű marsjárója hosszúnak számító utat, összesen 21 kilométert tett meg, mióta hét évvel ezelőtt a távoli bolygón landolt. Az egyik nagy érdeme a sok közül, hogy felfedezte, a bolygón a múltban adottak voltak a körülmények a mikrobiális életre.

A Curiosity feladata, hogy a bolygón kémiai és biológiai vizsgálatokat végezzen, tanulmányozza a Mars légkörét és geológiáját, és rátaláljon a marsi élet nyomaira. 22. mintáját, melyet a talaj megfúrásával nyerte, nemrég küldte el, és munkája még messze nem fejeződött be – olvasható a NASA oldalán.

A marsjáró jelenleg a 154 kilométer átmérőjű Gale kráterben halad, és a küldetés célja az Aelois Mons tetejére jutás, amely egy öt és fél kilométer magas csúcs a kráter közepén. A kráterben több milliárd évvel ezelőtt tavak és folyók voltak, amelyek rengeteg agyagásványt hagytak hátra a területen. Az ezekre utaló jeleket a Curiosity indulása előtt néhány évvel fedezte föl a NASA.

Kristen Bennett, az Egyesült Államok Földtani Intézetének munkatársa szerint ennek a területnek a felfedezése volt az egyik fő cél, amiért a marsjárót a Gale kráterbe küldték. A felvételeket ugyanis már tíz éve tanulmányozták, most azonban végre közelebbről is szemügyre vehetik a terepet.

Az innen származó kőzetminták tartalmazzák a legtöbb agyagásványt, amit a küldetés során begyűjtöttek. A Curiosity azonban a hegység egy más területén is felfedezett hasonló nagy mennyiséget, amelyet viszont a NASA űrszondája nem jelzett a felvételein. A tudósok ezáltal elgondolkoztak, hogy vajon mi okozhatja az eltérést.

Amikor a marsjáró  megérkezett a területre, meglepődve tapasztalták, hogy milyen kavicsos a talaj.  Az egyik lehetséges ok, hogy a kavicsok túl kicsik ahhoz, hogy az űrszonda érzékelje, és lehetséges, hogy szétszóródott agyagnak tűntek. A por is könnyebben lerakódik a lapos köveken, mint a kis kavicsokon, így más képet mutathat az űrből.

A Curiosity júniusban tovább haladt és a Teal Ridge területhez érkezve részletes 360 fokos felvételt készített a környezetről. Nemrég pedig a Strathdon szikláról küldött fotót, amely tucatnyi üledékrétegből áll, amelyek egy törékeny, hullámos dombbá szilárdultak. Nagy valószínűséggel a víz és a szél is formálta a terület felszínét.

Ez azért is jelentős, mert kitűnően mutatja a tájban bekövetkező változásokat az idők során, és hogy a az egykor vizes terület hogyan alakult át szárazzá.