A déli égboltot szinte teljesen elfoglalta a látványosság.
A csillagfolyam viszonylag közel helyezkedik el és legalább négyezer csillagból áll, melyek együtt mozognak az űrben kialakulásuk óta, vagyis mintegy egymilliárd éve.
A Földhöz való közelsége miatt ez az áramlat tökéletes lehetőséget nyújt a csillaghalmazok széthullásának tanulmányozására, a Tejútrendszer gravitációs mezőjének vizsgálatára, és a Naprendszeren kívüli, azonos korú bolygópopulációk megismerésére, mely utóbbi segítséget jelent a jövőbeli bolygókereső missziók során.
A kép illusztráció (Fotó: MTI/EPA/NASA/ESA/P. van Dokkum)
Kutatásaik során a szakértők az Európai Űrügynökség (ESA) Gaia műholdját használták – írta a PhysOrg tudományos-ismeretterjesztő hírportál. Galaxisunk, a Tejútrendszer különböző méretű és korú csillaghalmazok otthona.
„A galaktikus lemez csillaghalmazainak legtöbb csillaga a születése után gyorsan szétszóródik, mivel a halmaz nem tartalmaz elég csillagot ahhoz, hogy azok elegendő gravitációs potenciált hozzanak létre vagy más szóval nem tartalmaz a halmaz elég kötőanyagot, mely összetartaná a csillagokat. Ugyanakkor a közvetlen szomszédságban is vannak olyan, elegendő csillagtömeggel rendelkező csillaghalmazok, amelyeknek tagjai több százmillió éven át egyben maradnak” – mondta Stefan Meingast, az Astronomy & Astrophysics című szaklapban megjelent tanulmány vezető szerzője.
A Gaia műszerei precizitásának köszönhetően a szakértők a csillagok háromdimenziós mozgását is tudták mérni. „A közeli áramlatok azonosítása olyan, mint tűt keresni a szénakazalban. A csillagászok hosszú ideje nézték a halmazt, és néztek át rajta, hiszen az éjszakai égbolt nagy részét beborítja, de csak most realizálták, hogy ott van, hatalmas, és sokkolóan közel a Naphoz” – mondta Joao Alves társszerző.
A csillagászok szerint a csillagáramlat mintegy egymilliárd éves lehet, így már négy teljes kört megtett a galaxis körül. Ez elegendő idő ahhoz, hogy áramlatszerű szerkezet alakuljon ki a Tejútrendszer lemezének gravitációs hatása következtében.
Ez az újonnan felfedezett, közeli rendszer kiválóan felhasználható gravitációs kutatásokhoz a galaxis tömegének megmérése céljából. Segíthet a kutatóknak annak megértésében, hogyan szerzik a galaxisok a csillagaikat, tesztelhetik a Tejútrendszer gravitációs mezejét, közelsége miatt pedig a bolygókereső missziók remek célpontja lehet.
