Két évtizede új korszak kezdődött az űrkutatásban

 

Húsz éve, 1998. november 20-án bocsátották fel a Nemzetközi Űrállomás első modulját, a Zarját (Hajnal), amelynek pályára állításával elindult az emberiség legnagyobb és legdrágább, nemzetközi kozmikus vállalkozása.

A világűr meghódítása során az első műhold, az első ember űrbe juttatása és a holdra szállás után következő állomásként merült fel a hosszú távú űrbéli tartózkodást lehetővé tevő űrállomások építésének terve.

Űrversenyből nemzetközi összefogás

A Szovjetunió 1971-ben a Szaljut–1 űrállomás felbocsátásával indította el a Szaljut-programot, amelyben 1980-ban az egyetlen magyar űrhajós, Farkas Bertalan is részt vett, erre az amerikaiak 1973-ban a Skylab óriás űrállomás elindításával válaszoltak. A költséges űrversenyt lassan felváltotta az észszerűbb együttműködés, 1992-től már ennek jegyében működött a Shuttle–Mir program, amelynek keretében amerikai űrsiklók kapcsolódtak a szovjet Mir űrállomáshoz.

Ronald Reagan amerikai elnök 1984-ben adott utasítást az új amerikai űrállomás, a Freedom megépítésére. A csak a tervezési fázisig eljutó program a kilencvenes évek elején nemzetközivé vált: a még szintén csak tervezett orosz Mir–2 és az európai Columbus laboratóriummal együtt a Nemzetközi Űrállomás (ISS) létesítéséhez vezetett.

Az erről szóló szerződést 1998. január 28-án írták alá a részt vevő országok – Kanada, Japán, Oroszország, az Egyesült Államok és az Európai Űrügynökség (ESA) 11 tagállamának – képviselői. Az űrállomást a NASA, a Roszkozmosz, a japán JAXA, az ESA és a Kanadai Űrhivatal üzemelteti. Kína nem vesz részt az együttműködésben, mert saját űrállomás-programja van.

Az alacsony Föld körüli pályán, 408 kilométeres – 278 és 460 km között változtatható – magasságban 27 600 kilométer per óra sebességgel száguldó űrállomás 92 perc alatt kerüli meg bolygónkat, naponta megtéve a Föld és Hold közötti oda-vissza távolságot. Fedélzetéről egy nap alatt tizenhat napkeltét és napnyugtát látni. Hossza mintegy 73 méter, szélessége meghaladja a 108 métert, magassága 20 méter. A jelenlegi, csaknem 420 tonnás tömege a teljes kiépítés befejezésekor eléri a 450 tonnát.

A megállapodás aláírása után tíz hónappal, 1998. november 20-án Bajkonurból felbocsátották az ISS első modulját, a Zarját, amelyet a december 4-én Föld körüli pályára állított Unity amerikai kikötőmodul követett. 2000 júliusában csatlakoztattak hozzájuk egy lakóegységet is. Az űrállomás fő tartószerkezeteként szolgáló összekapcsolt rácsszerkezet első rácselemét 2000 októberében kapcsolták a Unity modulhoz.

A lakhatóvá vált űrállomásra az amerikai William McMichael Shepherd, valamint az orosz Jurij Gidzenko és Szergej Krikaljov személyében november 2-án érkezett meg az első legénység. Még ebben az évben a Z1 elemhez kapcsolták a P6 rácselemet az energiaellátásra szánt első amerikai napelem modullal.

Nemzetközi Űrállomás. (Fotó: NASA)

Nemzetközi Űrállomás (Fotó: NASA)

Összetett szerkezet

Az űrállomás jelenleg egymáshoz kapcsolt, lakható egységekből és a hozzájuk csatlakoztatott rácsszerkezetből áll. Az úttörő egységek mellé az évek során hozzákapcsoltak több labormodult, egy dokkolómodult és az űrállomás működtetéséhez szükséges egységet. Még az idén tervezik csatlakoztatni a Nauka nevű 25 tonnás, többfunkciós orosz laboregységet, amely a jelenlegi Pirsz kikötőmodul helyére kerül.

Az ISS energiaellátását napelemtáblákkal és akkumulátorokkal biztosítják, a tartós emberi jelenlétet az életfenntartó rendszer teszi lehetővé, amely a levegő összetételének, páratartalmának és nyomásának szabályozásáért, a víz- és hulladékkezelésért, a tűzjelző és tűzoltó rendszer fenntartásáért és működtetéséért felelős. A speciális átalakító- és szűrőberendezések, amit csak lehet – még az űrhajósok vizeletét is –, újrahasznosítanak, a kivont gázokat az űrbe engedik ki, a többi hulladékot űrhajókkal szállítják el.

Az utánpótlás és a személyzet teher- és személyszállító űrhajókkal jut az űrállomásra. 2011-ig a többször használatos amerikai űrrepülőgépeket is használták, a személyzetszállítás az űrsiklóprogram megszűnése óta orosz Szojuz űrhajókkal, a teherszállítás pedig elsősorban a Progressz-küldetésekkel történik. Az első kereskedelmi teherűrhajó, a SpaceX Dragon 2012 májusában dokkolt az űrállomáson.

Jelenleg háromtagú legénység szolgál a fedélzeten

Az űrállomás tizennyolc éve folyamatosan lakott. Kezdetben csak amerikai–orosz legénységekkel működött. Első, harmadik országbeli űrhajósként 2006 nyarán a német Thomas Reiter csatlakozott az állandó legénységhez, amely általában három- vagy hattagú. Az űrállomást 2018 januárjáig 18 ország 230 állampolgára kereste fel, jelenleg az 57. küldetés háromtagú legénysége – a német Alexander Gerst, az amerikai Serena Aunón-Chancellor és az orosz Szergej Prokopjev – dolgozik a fedélzetén.

Októberben hozzájuk csatlakozott volna az Alekszej Ovcsinyin és Nick Hague alkotta űrhajóspáros, de űrhajójukkal a felbocsátás után kényszerleszállást kellett végrehajtaniuk. A következő legénység az ezt követő vizsgálatok miatt leghamarabb decemberben indulhat a Nemzetközi Űrállomásra.

Az űrállomásra ma már civilek is feljuthatnak. Az első űrturista, Dennis Tito amerikai üzletember volt 2001-ben. A magyar származású Charles Simonyi kétszeres űrturista: 2007-ben és 2009-ben is járt az ISS-en, ahol az űrküldetések állandó magyar berendezésével, a Pille-dózismérővel is folytatott kísérleteket.

Az égbolton méltóságteljesen átvonuló űrállomás szabad szemmel is jól látható, legközelebb november utolsó hetének estéin jelenik majd meg felettünk, pontos menetrend szerint érkezik és hagyja el a látóhatárt.