Smog–1: kis műhold nagy célokkal

 

Rengeteg rádiófrekvenciás szennyeződést bocsátunk ki az intergalaktikus térbe. Ennek a sugárzásnak a mértékét fogja mérni a kis magyar műhold, a Smog–1.

Az RF-szmog, egy olyan mesterséges eredetű sugárzás, ami nem veszélyes az emberi szervezetre. A tévéadókból elszökő, rádiófrekvenciás szennyezettség, amellyel valószínűleg teljesen elárasztjuk a világűrt – hangzott el az M5 Multiverzum című műsorában.

Úttörőnek számít a magyar műhold

A Smog–1, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen (BME) készülő kis műhold méri majd meg a világon elsőként, hogy mekkora ez a sugárzás. Gschwindt András, a BME Szélessávú Hírközlés és Villamosságtan Tanszékének egyetemi docense, projektvezető elmondta, hogyha a Holdról rátekintenénk a Földre, akkor azt látnánk, hogy elektroszmog vesz körbe minket, amellyel elzárjuk magunkat a külvilágtól. A projektvezető szerint ráadásul ezt feleslegesen sugározzuk ki. Hozzátette: olyan jelforrásokat kerestek, amelyek sugárzása kellően nagy, így hatékonyan mérhető. Ezek jellemzően a televízióadók.

A projektvezető megjegyezte, hogy a szolgáltatóknak változtatniuk kell a szemléletükön. A szakértő szerint feleslegesen indítunk el sok jelet. Fontosabb lenne a földi sugárzásra koncentrálni, ahol ezek a jelek hasznosulnak.

Magyarország az űrkutatás terén is számos eredménnyel büszkélkedhet. 1946. február 6-án Bay Zoltán saját fejlesztésű radarberendezésével kimutatta a Holdra sugárzott rádióhullámok visszaverődését az égitest felszínéről. A fizikus ezzel nemcsak a radarcsillagászat úttörőjévé vált, hanem ez az esemény tekinthető a hazai űrkutatási tevékenység kezdetének is.

Már felkészültek a jelek fogadására

Több fontos állomás mellett az egyik mérföldkő, az első magyar műhold, a Masat–1 föld körüli pályára állítása volt. A szerkezet szintén a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen készült.
A Smog–1 egy öt centiméteres, kocka alakú műhold– mondta el Dudás Levente, a BME tanársegédje, állomásvezető. Belső méreteit tekintve 40-szer 40 milliméteres áramköri lapokból áll, ezekből formálnak a szakemberek egy kockát, amelyet napelemekkel borítanak be.

A kocka kicsi, de bonyolult szerkezet. Nehéz megoldani például, hogy a világűrben, árnyékban ne fagyjon meg, a napos időszakban pedig ne hevüljön túl. Ahhoz, hogy a kis űrszondával történő kommunikáció működjön, parabolákra is szükség van, amelyek a BME E épületének tetején várják a jeleket, adatokat.

A kutatócsoport egy olasz vállalattal kötött megállapodást, amely az UniSat–7 műhold fedélzetére illeszti majd a kis kockát, és innen ereszti föld körüli pályára, várhatóan 2019 végén.