Egy tudóscsoport nemrégiben vízjég jeleire bukkant a Holdon. A változó kiterjedésű jeges felületek leginkább az égitest sarkaiban lelhetők fel, főként olyan sötét és hideg kráterekben, amelyeket a napfény sosem ér el, így a jég onnan nem tud elpárologni.
Shuai Li, a Manoai Hawaii Egyetem munkatársa csapatával a Moon Mineralogy Mapper – magyarul „Hold Ásványtani Térképész” – (M3) műszer adatait felhasználva mutatta ki a vízjég nyomát – írja a NASA Jet Propulsion Laboratory oldala. Az eddigi vizsgálatok szerint ezek a jégtakarók foltosak: míg a déli sarkon a jég nagy része a kráterekben összpontosul, addig az északi részen szélesebb, de ritkább a kiterjedése.
Az M3 a 2008-ban felbocsátott Chandrayaan-1 űrszonda fedélzetén található. Az eszköz alkalmas arra, hogy azonosítsa a vízjég jeleit. A műszer mérni tudja a fény visszaverődését a jégfelületről, emellett pedig képes észlelni a különbséget a folyékony víz, a jég és a pára infravörös-sugárzáselnyelése között.
Az eddigi kutatások során csak közvetett bizonyítékokat találtak a sarki jég létezésére. Korábban többen is úgy vélekedtek a jelenségről, hogy azt a holdfelszín szokatlan tükröződése okozza. Azonban a nemrégiben közzétett vizsgálati eredmények arról árulkodnak, hogy igenis vízjég található a Hold mindkét sarkában.
A kutatók úgy vélik, hogy a felszín felső millimétereiben található anyag könnyedén hozzáférhető, így használható forrás lehet a későbbi küldetések során. Így a jövőbeli missziók egyik legfontosabb célja az lesz, hogy felmérjék, miként került a jég a hold felszínére, illetve hogy milyen kölcsönhatásban áll az anyag a környezetével.
