A Rudapithecus képes lehetett az emberhez hasonlóan felegyenesedve állni

 

A rudabányai lelőhelyről ismert Rudapithecus hungaricus képes lehetett a mai emberhez hasonlóan felegyenesedve állni – állapították meg amerikai és kanadai kutatók egy különösen ritka leletnek számító, 10 millió éves medencecsont elemzése nyomán.

A leletet a Torontói Egyetem professzora, David Begun fedezte fel, majd a Missouri Egyetem munkatársával, Carol Warddal közösen tanulmányozta a fosszíliát – jelentette be szerdán a Missouri Egyetem.

Lábcsontjainak, állkapcsának és fogainak elemzéséből kiderült, hogy a Rudapithecus rokonságban áll a modern afrikai emberszabású majmokkal és az emberrel, ami meglepő eredmény, tekintve, hogy az ősmajom a mai Európa területén élt. A Rudapithecus testtartásával és mozgásával kapcsolatos információk ugyanakkor korlátozottak voltak, ezért is volt fontos felfedezés a medencecsont, amely a csontváz egyik leginformatívabb része.

A Rudapithecus egészen hasonlított az emberszabású majmokhoz, és feltehetőleg a modern emberszabásúakhoz hasonlóan mozgott a fák ágai között, egyenesen tartva a felsőtestét és karjaival mászva az ágak között” – magyarázta Ward. „Ugyanakkor a modern emberszabásúakénál rugalmasabb lehetett a háta alsó része, ami azt jelenti, hogy a talajon mozogva képes lehetett a mai emberhez hasonlóan felegyenesedve állni” – tette hozzá a szakember.

A Rudabányán 1999-ben felfedezett, Gabi névre keresztelt ősi emberszabású majom, a Rudapithecus hungaricus koponyájának és állkapcsának eredeti fosszíliája (Fotó: MTI/Szigetváry Zsolt)

A Rudabányán 1999-ben felfedezett, Gabi névre keresztelt ősi emberszabású majom, a Rudapithecus hungaricus koponyájának és állkapcsának eredeti fosszíliája (Fotó: MTI/Szigetváry Zsolt)

Nagy testméretükből adódóan a mai afrikai emberszabású majmok elnyúlt medencecsontja és rövid hátuk alsó része ami az egyik oka annak, hogy általában négy lábon járnak, amikor a talajon mozognak. Az emberénél hosszabb, jóval rugalmasabb a hát alsó része, ami lehetővé teszi a felegyenesedést és a két lábon járást.

Ward szerint amennyiben az ember egy afrikai emberszabásúéhoz hasonló testfelépítésű elődből fejlődött ki, akkor olyan jelentős anatómiai változásokra volt szükség, mint az alsó háti rész megnyúlása és a medencecsont megrövidülése. Ha viszont a Rudapithecushoz hasonló elődből fejlődött ki, akkor az átmenet sokkal egyenesebb vonalú lehetett.

A Rudapithecus hungaricus élethű modellje (Fotó: MTI/Manek Attila)

A Rudapithecus hungaricus élethű modellje (Fotó: MTI/Manek Attila)

Sikerült megállapítanunk, hogy a Rudapithecusnak jóval rugalmasabb felsőteste lehetett, mint a mai afrikai emberszabásúaknak, mivel jóval kisebb termetű volt, nagyjából egy közepes méretű kutyának felelt meg” – mondta Ward. Hozzátette, ennek azért van jelentősége, mert az eredményeik alátámasztják azt a több másik bizonyíték által is sugallt elképzelést, hogy az emberelődök testfelépítése talán nem is a mai afrikai emberszabásúakéhoz hasonlított.

A Journal of Human Evolution című folyóiratban publikált tanulmány szerint a medencecsont nem volt teljesen ép, ezért egy újfajta háromdimenziós modellezőtechnikával egészítették ki teljessé, majd összevetették a modern állatokról készített modellekkel. Ward szerint a következő lépés a Rudapithecus egyéb megkövesedett csontjainak háromdimenziós elemzése lesz, hogy teljesebb képet kapjanak az ősmajom mozgásáról és további betekintést nyerjenek az afrikai emberszabásúak és az ember őseinek életébe.

A címlapfotó illusztráció.