Az utolsó jégkorszakot követően Európa éghajlata jelentősen enyhébbé vált, amely kedvezett a nagy kiterjedésű erdőségek elterjedésének. Hazánk területén csupán egyetlen apró foltban maradt fenn valódi őserdő, eredeti növényzettel a civilizáció előtti idők nyomaként.
A hideg és az őslények uralták a vidéket a jégkorszakban
A pleisztocén kor utolsó és leghosszabb eljegesedési periódusa, a Würm-glaciális idején az arktikus jégtakaró egészen a Kárpátok-előteréig nyúlt le. A Kárpát-medencében ekkor nagyon hideg és száraz tundra éghajlat uralkodott. Mai fejjel nehéz elképzelni azt is, hogy hajdan a Nagyalföld havas pusztáit ősbölények és mamutok járták. Az akkori növényzet pedig sokban hasonlított a mai Szibéria növényvilágára.
Tölgy- és szilerdőségek borították hajdan a pusztát
Az utolsó jégkorszak tizenkét ezer évvel ezelőtt véget ért, és a sarkvidéki jellegű klímát felváltotta az enyhébb, csapadékosabb kontinentális éghajlat. Azonban az Alföld az olvadást követően korántsem úgy nézett ki, mint a ma ismert Hortobágy. A Tiszántúlt és a Duna–Tisza közét kiterjedt tölgy és szilerdőségek borították. Az alföldi erdők megritkulása majd eltűnése a Kárpát-medencében letelepedő népcsoportok felbukkanásával vette kezdetét.
A fakitermelés nem kímélte a középhegységek erdeit sem. A mező- és erdőgazdálkodás megjelenése révén pedig egy sor új növény-, illetve fafaj jelent meg szerte a Kárpát-medencében. Az őskori időkre emlékeztető teljesen érintetlen erdők szinte nyom nélkül eltűntek.
A Kékestető környékén lelhető fel hazánk egyetlen őserdeje (Fotó: Vasd Norbert, Mórahalom)
Kékestető környékén hírmondóként fennmaradt egy kis őserdei nyúlvány
Őserdő alatt egy olyan összefüggő erdei környezetet kell érteni, ahol a természet önszabályozó erőin kívül emberi beavatkozás sohasem befolyásolta a növényzet fejlődését. Európában alig akad ilyen erdőség, de hála a természetvédelmi intézkedéseknek, sikerült az ország legmagasabb pontja, a Kékestető környékén, a Mátra északi oldalában megmenteni az egykori őserdő egy nyúlványát.
Az 1993-ban elindított erdőrezervátumi programnak köszönhetően 2000-től fokozott természetvédelmi oltalom alatt áll a csörgő-völgyi erdőrezervátum, amely hazánk egyetlen őserdeje. A mintegy 135 hektáros területen szigorúan tilos bármilyen emberi beavatkozás, beleértve ebbe még az elkorhadt és kidőlt fák eltávolítását is. A rezervátum magterülete több mint ötven hektár, a védőzóna pedig meghaladja a nyolcvan hektárt.
Félhomály uralkodik a fák alatt az őserdőben
A késői pleisztocén eredetű kőfolyásokkal tarkított terület uralkodó faállománya a zárt lombkoronát alkotó bükk. A Csörgő-patak mederterületét pedig égeres, gyertyános tölgyes, illetve cser tölgyes növényi társulások borítják. A széltől bükkös zárt lombkoronája miatt még nyáron a déli órákban is sűrű a félhomály az erdőben. A réteket pedig cserjék borítják. A meredeken leszakadó északi oldal sokkal jobban kitett az erős széllökéseknek, ezért itt gyakran láthatók széldöntéstől kifordult fatörzsek.
Előzetes bejelentkezéssel látogatható az ősi rengeteg
Az erdőrezervátum területén már több mint negyedszázada folynak a rendszeres ökológiai vizsgálatok. A folyamatos kutatásokra azért van szükség, mert még mindig nagyon keveset tudunk az erdősülés természetes folyamatairól. Mindennek az az oka, hogy Európában nagyon kevés intakt mérsékelt övi őserdő maradt fent.
Mivel ez a terület a Mátra hűvösebb, északi oldalán terül el, ezért mondhatni az őserdő hagyatékaként néhány késői-pleisztocén reliktum növényfajt is felfedezhetünk, köztük a havasi rózsát, a pávafarkú salamonpecsétet vagy a farkasölő sisakvirágot.
A szigorú védettség miatt e páratlanul szép terület csak a Bükki Nemzeti Park engedélyével, előzetes bejelentkezés alapján látogatható.
