Drakula már a dinoszauruszok vérét is szívta

 

Százmillió évvel is megkeserítette az őslények mindennapjait egy kullancsfaj, amelyet a legendás vámpírgrófról neveztek el.

Falánksága lett a veszte az őskullancsnak

A kutatók jó néhány ősi vérszívó parazitát fedeztek fel az általuk megvizsgált kilencvenkilencmillió éves burmai borostyánkő-töredékekben. Ezek egyike a Deinocroton draculin, vagyis Drakula kullancsa. Az egyik gyantacseppben talált, még kifejletlen példány egy krétakori dinoszaurusz vagy egy primitív madár tollát öleli magához, míg falánk társa akkor zárta be magát évmilliókra a későbbi borostyánkőbe, amikor olyan jól lakott, hogy eredeti mérete nyolcszorosára duzzadt.

A modern technológia azonban nem képes DNS-t kivonni a borostyánkőben rekedt organizmusokból. A megkövesedett gyantába zárt DNS nem állta ki az idő próbáját, s a kullancsokban fellelhető vérből nem lehet az őshüllőket laboratóriumi körülmények között újrateremteni – mondta el az Oxfordi Egyetem Természettudományi Múzeumának paleontológusa.

A legrégebbi kullancsfosszíliák kerültek elő Burmában

Bár az ősállatok feltámasztásában nem segítik a kutatókat, a borostyánkövekben szinte tökéletes állapotban megőrzött apró állatok és növények lenyűgöző bepillantást nyújtanak a múltba. A mostani felfedezés azért is jelentős, mert ez a borostyánkő az első közvetlen bizonyíték a tollas dinoszauruszok és kullancsok közötti parazita–gazdaegyed kapcsolatra. Továbbá ezek a paraziták az eddig felfedezett legrégebbi kullancsfosszíliák közé tartoznak.

A Drakula-kullancsok közül kettő közvetett bizonyítékkal is szolgál arra, hogy ezek a paraziták a dinoszauruszok vérét szívták. Olyan szőrszerűséget találtak rajtuk a kutatók, amely a porvafélék családjának lárváitól származnak. A modern kori porvafélék különböző állatok fészkeiből lakmároznak, valamint a lakók tollát, bőrét és szőrét is fogyasztják.

Gyantába zárt ősvilágok

A  burmai lelet igazi  kincseket rejtett az őslénykutatók számára. Most bukkantak rá a valaha talált legrégebbi ép gombamaradványokra, és az eddigi legteljesebb madárfióka-fosszília is megbújt a megkövesedett gyantacseppekben. Sőt még egy százmillió évvel ezelőtti udvarlási jelenet is a kutatók elé tárult: három szitakötő hímre épp a kiszemelt nőstény kegyeiért való küzdelem közepette cseppent rá a gyanta.