Enyhíthetők a hiperaktivitás tünetei

 

A pszichiátriai kórképek esetén vitát képez, hogy az ADHD-t, vagyis a figyelemhiányos hiperaktivitás-zavar betegségnek nevezhető-e – hangzott el a Kossuth Rádió Napközben című műsorában.

A kép illusztráció (Fotó: MTI/Komka Péter)

Réthelyi János, a Semmelweis Egyetem Pszichiátriai és Pszichoterápiás Klinikájának igazgatója a műsorban elmondta, az angolban a hiperaktivitást „disorder”-nek nevezik, ami zavart jelent. A betegségeknek általában van eleje és vége, és azokat jobb esetben egyszerűbb beavatkozásokkal meg lehet gyógyítani, azonban a pszichiátriai megbetegedések általában krónikus állapotok, ezért az ADHD-val kapcsolatban a zavar kifejezés sokkal helytállóbb mint a betegség szó.

Hasonló, mint a többi pszichiátriai betegség

A hiperaktivitás hasonló, mint a többi pszichiátriai betegség. Ezzel kapcsolatban azt kell tudnunk, hogy az agyunk egy komplex és bonyolult szerv, amely az ember magatartását, motivációit, érzelmeit működteti, de vannak esetek (például az ADHD), amikor működése eltérést mutat. Ezeket még a kutatók és az orvosok sem értik pontosan, annak ellenére, hogy folyamatosan próbálják megérteni a neurobiológiáját.

Amit azonban tudnak és látnak, az a beteg magatartásszintje és a tünetek, melyeket a páciens is pontosan meg tud fogalmazni. Az eltérésnek van még egy egészséges szintje, ezen túl viszont már kórosnak mondható az adott állapot,

ekkor beszélnek az orvosok kórképről vagy zavarról.

Az ADHD-t sokáig minimális agyi károsodásnak nevezték, csak az utóbbi évtizedekben állították fel a diagnózisát. Az elmúlt 15–20 évben sokat foglalkoztak a szakemberek azzal, hogy a gyermekkori hiperaktivitást és figyelemhiányt valóban „kinövi-e” az ember.

Komoly funkcionális és életvezetési problémákhoz vezethet

A válasz gyakorlatilag már sejthető volt, de aztán egyértelművé is vált, hogy azok, akik gyerekkorban a figyelemhiányos hiperaktivitás-zavar tüneteit produkálják, egyharmaduknak felnőttkorban is megmaradnak a szimptómáik, melyek komoly funkcionális és életvezetési problémákhoz vezetnek.

Létezik terápia a szóban forgó kórképre, amely nem csak a gyógyszeres kezelést jelenti. Mind gyerekeknél, mind felnőtteknél alkalmazható pszichoterápia, magatartásterápia és különböző tréningek is. Nagyon hasznos az úgynevezett neurofeedback módszer, egy elektrofiziológiai visszacsatolás, amely során

a páciens megtanulja, hogyan tud könnyebben összepontosítani, koncentrálni.

A gyógyszeres kezelés is hatékony lehet, azonban ennél szükséges egy előzetes kivizsgálás annak érdekében, hogy az hosszú távon ne okozhasson károkat, hanem hasznos legyen – fejezte be Réthelyi János.