Egyre szélesebb körben segítik a versenyzőket a sportpszichológusok

 

A sportpszichológusok tevékenységi köre ma már túlmutat azon, hogy a szakember segít a sportolónak elviselni a rá nehezedő nyomást. A feladatkörök kitágultak, és ma már a profivá válás sok részletében segíthetik a sportolókat.

A sportpszichológia már a szocialista korszakban is létezett, amikor politikai feladat volt jó eredményeket elérni, mára pedig kitágult a tevékenységi köre – fogalmazott Lénárt Ágota sportpszichológus a Kossuth Rádió Napközben című műsorában.

Verseny előtt ki kell zárni a negatív üzeneteket

Elmondta: léteznek hatékony és jó módszerek, amiket a sportpszichológusok használnak, ezek közül a sportolók kedvence az úgynevezett gömb. Tedd bele magadat egy gömbbe, és működj úgy, mint egy sejt félig áteresztő hártyája:

azokat a dolgokat engedd csak be, amelyek a versenyzésedet segítik

– fogalmazott, majd hozzátette: a módszerek gyakorlásterápián alapulnak, csak így érhető el az úgynevezett optimális funkcionálási zóna, a versenyekre történő mentális felkészítés az élsportban ma már elmaradhatatlan.

A sportoló csak akkor lesz képes a pályán kijavítani az elhibázott mozdulatsort, ha ezt fejben már megtette (Fotó: MTI/Czeglédi Zsolt)

A másik lehetőség – folytatta –, ha valaki teljes mértékben kizárja a külvilágot: nem chatel, nem blogol, gyakorlatilag kihúzza az internetkábelt. Hogy kinek mi a legjobb, azt a sportpszichológus segítségével érdemes kiválasztani. Az állandó készülés, a teljesítmény fokozása, a stresszes periódusok, a lelki, és fizikai megterhelés mindenképpen szakember támogatását igényli, például a menedzser megszűri a sportolóhoz érkező reakciókat, aki csak a pozitív üzeneteket juttatja el hozzá, és csak a verseny után a negatív kritikákat – tette hozzá.

Megjegyezte: csak úgy szabad visszatérni a sportoláshoz, ha az illető fejben feldolgozta, hogy mit rontott el, és elképzelte, képileg megjelenítette, valamint az összes izmának átadta a helyes kivitelezés érzetét. Sokan nem javítják ki fejben a hibát, majd csodálkoznak, hogy a fejükben lévő mozgástérkép ugyanazt a rossz mozdulatsort eredményezi. A cél a küzdőképesség, a koncentrációkészség javítása, hogy a folyamat végén a sportoló csúcsformában legyen.

A javítási folyamat a mentális résszel indul,

csak aztán következik a fizikai, ezek együttese adja meg a kívánt jó eredményt.

Nem mindegy, milyen helyzetben mit mond a sportoló 

A sportpszichológus a sportolók nyilvános szerepléseiről is beszélt. Az ünneplést, a kritikát el kell elviselniük és fel is kell dolgozniuk sportolóinknak. Mint mondta, fel kell készíteni őket a nyilvánosság előtti szereplésre, meg kell beszélni velük, hogy különböző versenyszituációkban – győzelem, dobogó, döntőbe kerülés vagy rossz szereplés esetén – mit mondjanak a sajtó képviselőinek és a nyilvánosságnak.

A profi sportolóknak minden versenyhelyzet után meg kell tudni szólalniuk (Fotó: MTI/Balogh Zoltán)

„Az előre megtanult gondolatok után aztán ki lehet egészíteni a nyilatkozatot az adott verseny megfelelő szempontjai szerint, de nem a küzdőtér szélén kell kitalálni, hogy mit mondjon, mert az nem fest túl jó képet az adott sportolóról” – fogalmazott.

Arra a felvetésre, hogy sokkal tágabbra nyílt az a tér, ahonnan visszajelzéseket kapnak a sportolók, így a mai fiatal atléták élete nehezebb, Lénárt azt mondta: a sportolók életének olyan részleteibe is belelát a nyilvánosság, amit sok szurkoló másképp ítél meg, mint kellene. Ezek olyan sportpolitikai, anyagi, diplomáciai, szponzorációs dolgok, amelyek nem tartoznak a nyilvánosságra.

A rajongók azt is nehezen értik meg, ha felkészülési mérkőzésen vesz részt a kedvencük, hiszen ezeknek a megméretéseknek nem feltétlenül a győzelem a célja, hanem a megfelelő formába kerülés a fő versenyekre, legyen az világbajnokság vagy olimpia.

A szurkolók legtöbbször nem képesek objektíven megítélni kedvenceiket (Fotó: MTI/Illyés Tibor)

Amikor a sportoló úgy dönt, hogy pszichológushoz fordul, először kikérdezi az előtörténetét, felméri az aktuális mentális állapotát, teszteket kell elvégeznie a sportolónak, majd kap egy aktuális ajánlatot. Ezután dönti el a sportoló, hogy mennyire és milyen módon fér bele az életébe a pszichológus – mondta, hozzátéve, hogy sokszor a szakembernek kell a sportoló után menni, ha a versenynaptár csak úgy teszi lehetővé a segítségnyújtást.

Nem minden tehetséges fiatalból lesz profi sportoló

Terheléslélektani szempontból 7-8 éves korban lehet elkezdeni a gyermekek sportpszichológiai vagy antropometriai vizsgálatát, amely előrejelzi a gyermek várható magasságát, testösszetételét és mindent, ami a sportágcsoport-választáshoz kellhet – fogalmazott, majd megjegyezte:

bizonyos emberi attitűdökön nem tudnak változtatni,

például egy nem versengő típusú emberből nem lehet versengőt „faragni”.

Felhívta a figyelmet, hogy a magyar serdülő-ifjúsági sport rendkívül eredményes, ezeket a sikereket azonban nem tudják olyan arányban átmenteni a felnőttkorra, mint amennyire szeretnék. A sportpszichológusok ilyen esetekben is segíthetnek, hogy hová lehet átmenteni az évek során megszerzett tudást.

Sokkal nagyobb nyomás van a sportolókon, mint korábban, egyre többen érzik úgy, hogy beleszólhatnak a sportoló folyamataiba, holott lehet, hogy csak az életének egy szeletét látják, ami alapján véleményt fogalmaznak meg. Magyarországon még nem alakult ki ennek a kultúrája – mondta.