Véredényeket és légutakat készítettek 3D-nyomtatóval

 

Egy új háromdimenziós eljárással mesterséges szerveket nyomtattak amerikai biotechnológusok: puha véredényeket és a tüdő légútjait készítették el.

Sikerült kimutatni, hogy az úgynevezett hidrogélből készült struktúrák képesek oxigénnel gazdagítani a vért – írta a Jordan Miller, a houstoni Rice Egyetem tudósa vezette kutatócsoport a Science című szaklapban.

Az eljárásban fontos szerepet játszik a tartrazin (E 102) nevű mesterséges színezőanyag, egy a 3D-nyomtatás eljárása szempontjából fontos, az emberek számára pedig veszélytelen anyag. Az ehhez hasonló, eddig a 3D-nyomtatásban használt anyagok ugyanis rákkeltőek és az örökítőanyagot károsítók voltak.

Miller és csapata egy légutakból és véredényekből álló mesterséges tüdőmásolatot készített. Ennek segítségével tesztelték, hogy a tüdőhöz hasonlatos légzsákból az oxigén átjut-e a vérrendszerbe.

A biotechnológusok oxigénben szegény vörösvértesteket vezettek a légzsákok körüli véredényrendszerbe. Az érhálózat elhagyásakor a vértestecskék oxigénnel telítődtek. A levegő pótlásához a tudósok tiszta oxigént használtak, melyet a légzsákokba pumpáltak.

A tudósok kimutatták, hogy eljárásuk elméletileg élő testsejtekkel kombinálva is alkalmazható. Mesterséges szövetet állítottak elő, majd valódi májsejteket helyeztek el rajta. Végül ezt beültették egerekbe és kimutatták, hogy a sejtek túlélték az implantálást.

A nyomtatott szervek azért is ígéretesek, mert a transzplantációs orvoslás két problémája is megoldható velük. Egyrészt eleve túl kevés a donorszerv, másrészt a sikeres transzplantáció után a pácienseknek gyakran egész életükön át gyógyszereket kell szedniük, melyek megakadályozzák a test kilökődési reakcióját. A biotechnológusok által előállított szervek esetében azonban a páciensek testsejtjeit használják, a testazonos sejteket pedig általában nem löki ki a szervezet.

Április közepén egy izraeli kutatócsoport keltett nagy feltűnést: egy speciális 3D-s eljárással emberi sejtekből szívet nyomtattak. Bár csupán akkora volt, mint egy nyúlszív és nem tudott ütemes összehúzódást produkálni, rendelkezett kamrával, szövetekkel és véredényekkel ugyanúgy, mint egy természetes módon fejlődött szív.

A címlapfotó illusztráció.