A kreativitás alapvető eleme az aktív pihenés

 

A rövid szunditól a fizetett szabadságon át a pihenés minden formája segít feltöltődni. Alex Soojung-Kim Pang új Miért vagyunk kimerültebbek, ha kevesebbet dolgozunk? című könyvében arról értekezik, hogy haladékot adni magunknak miért alapvető eleme a kreativitásnak és a termelékenységnek.

Pang, a Strategic Business Insights világvállalat vezető tanácsadója és a Stanford Egyetem vendégprofesszora, híres tudósok és művészek életrajzaira támaszkodott, és pszichológiai tanulmányokat is felhasznált a munkájához, hogy felderítse az alvás, a rövid szundítás, a játék és a fizetett szabadság, valamint az edzés hasznosságát – írja a Scientific American. A könyvhöz hozzájáruló Ferris Jabr, aki a Szünetet kérek című könyv írója, Panggal a pihenés fontosságáról egyeztetett.

A könyv megírásában Pangot egy paradoxon inspirálta, amelyet néhány igazán kreatív ember életében észlelt, olyan emberekében – mint például Charles Darwin angol természettudós, Stephen King amerikai író és Maya Angelou író, költő, aki szintén amerikai –, akik szenvedéllyel végezték munkájukat. Azt tapasztalta, hogy meglepően kevés időt töltöttek naponta munkával.

Hogyan pihenjünk aktívan?

Korunkban, amelyben a túlhajtottság elfogadott norma, az ötlet, hogy ezzel ellenkező irányba induljunk, lenyűgöző dolog. A professzor azon kezdett el gondolkodni, hogy a nagy elmék titka nem feltétlenül csak a velük született tehetségükben rejlik vagy abban, hogy miként dolgoztak, hanem a pihenési szokásaikban is. Természetesen mindannyian tudjuk, hogyan pihenhetünk, de meg kell találni a megfelelő módját.

A szerző úgy véli, a pihenés a „helyreállító” tevékenységekhez kapcsolódik. Nem feltétlenül teljesen passzív. Hajlamosak vagyunk pihenés alatt arra gondolni, hogy koktélszürcsülés közben tv-sorozatot bámulunk. Az ebben a tanulmányban szereplő emberek számára a pihenés aktívabb, mint a testedzés. A kreatív emberek napi 15–20 mérföldes sétákra indultak vagy hegyeket másztak a vakációjuk alatt. A számukra pihentető tevékenységek hozzásegítették őket ahhoz, hogy feltöltődjenek, mivel ez teljes elszakadást jelentett a hétköznapi munkával töltött életüktől.

Magától értetődőnek tűnik, hogy a több munka nagyobb teljesítménnyel egyenlő. Ez a megállapítás a gépekre valóban igaz, de az emberekre nem. Az ipari korból örökölt hozzáállásunk nemigen működik számunkra. Létezik egy régóta fennálló elképzelés, miszerint erkölcsileg megvethető az, aki nem dolgozik keményen.

Az a bizonyos aha-élmény

Miközben elménk vándorutat tesz meg alvás közben, amikor különösebben semmilyen dologra nem kell fókuszálnia, rendkívül aktív, és akkor is, ha valamilyen tevékenységet végzünk, például sétálunk, a tudatalattink továbbra is a problémák megoldásán dolgozik. Az elme némi ellazulásának élménye ötletek különböző kombinációjának felfedezését teszi lehetővé, amikor elérkezik egy ígéreteshez, az fog beugrani a fejünkben és akkor lesz aha-élményünk. A tanulmányban vizsgált személyek képesek voltak napi ütemtervet készíteni, amelyre apró lépésekben támaszkodhattak.

A kiégés gyakori. Egyszerű elképzelni, hogy az elme kiég, ahogyan egy áramkör, de egész biztosan másképpen működik ez. Inkább az intenzív, áldozatos munka pszichológiai következményei, amelyet kiégés alatt érthetünk. Ha intenzíven dolgozunk valamin, és annak negatív pszichológiai hatása van, az elme megtanulja, hogy azt ne csinálja újra. Inkább átprogramozza magát, de nem felejti el a velünk született képességeket, még akkor is, ha ilyet tapasztalunk, képesek vagyunk helyrehozni. Ha egyensúlyt tudunk tartani a munka és a pihenés között, fenntarthatunk egy magasabb kreativitási és termelékenységi szintet. Így lehetséges, hogy nemcsak egy briliáns munkát végzünk el, hanem azok hosszú sorát.

Az edzés a pihenés egy formája

Ha a pihenésre elsősorban mentális felfrissülésként tekintünk, a megfelelő és kreatív munkavégzéshez szükséges energia visszanyeréseként, az edzés kitűnő módja, hogy biztosítsuk mindezt. Sztereotípiák övezik a tudósokat, írókat és más kreatív embereket, miszerint nem sportosak vagy éppen a sportos emberekről állítják, hogy ostobák, és ezek nem éppen szerencsés hipotézisek.

A kép illusztráció (Fotó: MTI/Varga György)

Pang sok élsportolón meglepődött, akik a pihenés megfelelő módjáról tanultak. Létezik olyan tudományos szubkultúra, amelyben az atlétika magasan értékelt. A modern matematikában és fizikában rengeteg köztiszteletben álló tudós van, akik lelkes sziklamászók. Colorádóban az egyik sziklafalat Lisa Randall elméleti fizikus után nevezték el. Sok-sok ember rájött, hogy az erősítő edzések, a hosszú túrák kitisztítják a fejünket, és segítenek elűzni a stresszt, esélyt adnak a tudatalattinak a problémák megoldására. Az edzés a pihenés egy fontos formája.

A professzor szerint a pihenés nem egy választható tevékenység a megmaradó szabadidőnkben. A munka és a pihenés tulajdonképpen kéz a kézben járnak. Olyanok, mint a hullámok különböző szakaszai. Nincsenek hullámhegyek, ha nincsenek hullámvölgyek. Minél jobbak vagyunk a pihenésben, annál jobbak vagyunk a munkában.

Pang maga is rádöbbent, hogy a munkája volt az első a pihenéssel szemben. Könyörtelen volt az idejével, sok mindenről lemondott. Miután délutáni alvásokat iktatott be, sokkal frissebben és jobban dolgozott, rájött, hogy ez nem csak a négyéveseknek való. Sokkal tudatosabban viselkedik, ha például sorban áll a bankban vagy van néhány szabad perce. Nem veszi elő a telefonját e-maileket olvasgatni, hagyja az elméjét működni. Szerinte jó ez a fajta fegyelmezettség, ügyesebbé vált az ilyen pillanatok megteremtésében, amelyek élesítik az elméjét, és mára már mindig egy jegyzetfüzettel és egy tollal indul útnak.

A címlapfotó illusztráció.