A gének befolyásolhatják a kockázatvállalásra való hajlamot egy nemzetközi kutatás szerint.
A Nature Genetics című szaklapban megjelent tanulmányukban a kutatók kiemelték ugyanakkor, hogy csakis a génjei alapján nem jósolható meg valakiről, mennyire fog kockázatvállalóan viselkedni. Ezt az is befolyásolja, hogy az adott személy hogyan nőtt fel, mit élt át és milyen példaképek álltak rendelkezésére.
A kép illusztráció (Fotó: MTI/Balázs Attila)
Ikertanulmányok eredményei már korábban is jelezték, hogy a kockázatvállalás hajlama részben örökölhető. A Torontói Egyetem és az amszterdami Vrije Universiteit vezetésével végzett nemzetközi kutatás most összefüggést mutatott ki bizonyos génvariánsok és a kockázatvállaló viselkedés között.
Egymillióan vettek részt a tanulmányban
Az örökítőanyagban 124 eddig ismeretlen variánst azonosítottak, amelyek összefüggnek a kockázatvállaló viselkedéssel és a kockázatvállalásra való hajlammal.
A tanulmányban egymillióan vettek részt, akiknek egyrészt saját kockázatvállaló hajlamukat kellett felbecsülniük, másrészt a kockázatos viselkedésre vonatkozó, például dohányzásra, alkoholfogyasztásra, túl gyors autóvezetésre vagy a szexuális partner gyakori váltogatására vonatkozó kérdésekre kellett válaszolniuk. Emellett megvizsgálták és összehasonlították az egyének örökítőanyagát.
Bár két ember örökítőanyaga nagyon hasonló, mégsem azonos: az örökítőanyagban mindig vannak apró eltérésekkel rendelkező helyek, vagyis variánsok. Néhány ilyen variánst nagyszabású összehasonlító tanulmányok révén sikerült összefüggésbe hozni például bizonyos külső jellemzőkkel vagy betegségre való hajlammal.
Néhány éve a társadalmi viselkedést kutató tudományág is érdeklődik az ilyen tanulmányok iránt, hogy segítségükkel felkutassa a gének hatását a viselkedésre.
Meghatározták a kockázatvállalási hajlam genetikai szerkezetét
A jelenlegi kutatásban azonosított 124 variáns a kutatók elemzése szerint olyan géneket érint, amelyek leolvasása főként az agyban, annak elsősorban a döntési folyamatokért felelős régióiban történik.
Ezeknek a géneknek az elemzése alapján bizonyos ingerületátvivők – a gamma-amino-vajsav, vagyis GABA és a glutamát – kiemelt fontosságúak. Ezeket a neurotranszmitter-rendszereket eddig nem hozták összefüggésbe a kockázatvállalási hajlammal.
A kép illusztráció (Fotó: MTI/Balogh Zoltán)
„Tanulmányunkkal meg tudtuk határozni a kockázatvállalási hajlam genetikai szerkezetét és megvizsgálni, mely helyeken található örökítőanyagunkban a kockázatos viselkedésre való hajlam” – mondta Pietro Biroli, a Zürichi Egyetem kutatója.
Kiemelte ugyanakkor: ez nem jelenti azt, hogy egy személy DNS-e alapján meg lehetne mondani, milyen rizikót vállalna egy bizonyos szituációban. Biroli utalt a környezeti tényezőknek a viselkedésre gyakorolt hatására.
Az eredmények alapján viszont a tanulmány alapul szolgálhat a genetikai variánsok és a környezeti tényezők közötti kapcsolat alaposabb vizsgálatához.
A címlapfotó illusztráció.