Magasságuk szerint megkülönböztetünk alacsony, középmagas, és magas szintű felhőket. Ismerje meg ezeket ön is!
A nagy magasságokban, 6 km felett megjelenő felhők már nagyon hideg körülmények között, rendszerint -40 fok alatt képződnek. Ilyen alacsony hőmérséklet mellett már csak úgynevezett jégtűkből álló, vékony, a napfényt áteresztő felhők jellemzők.
Itt találhatóak kisebb felhőpamacsok, a cirrusok, vagyis a pehelyfelhők. Időjárás-változást is jelezhetnek előre, de rendszerint szép időben, időjárási frontoktól távol is megjelennek.
Science time: On the way home, today we present…..CIrrus
#cloud#cirruspic.twitter.com/LOxODaaacD— cloudmagination (@cloudmagination) March 15, 2019
A cirrostratusok, vagyis fátyolfelhők áttetszőek, szerkezetük rostos, fonalas vagy sima.
Cirrocumulus, cirrostratus and altostratus clouds fill the skies over Phoenix ahead of an early week storm system. Sunset looks to be awesome.#azwxpic.twitter.com/j5nQhYAlSg
— John Henz (@papahenz_wx) March 10, 2019
A cirrucumulusok, vagyis bárányfelhők úgy néznek ki, mintha sok ezer apró, fehér gombostűfejet szórtunk volna szét az égbolton. Gyakran nedves időjárás közeledtét jelzik. Az összefüggő, vékony, napfényt áteresztő, rendszerint melegfrontok hírnökeként megjelenő fátyolfelhőzetet a meteorológia cirrostratusnak nevezi, amelyet időnként légköroptikai jelenségek, „halok” kísérnek.
Science time: On the way to the airport, today we present…..Cirrocumulus #cloud #cirrocumulus pic.twitter.com/w9rpcvvxEg — cloudmagination (@cloudmagination) March 15, 2019
A középszintű felhők az átlagos légköri viszonyok között nagyjából 2,5 és 6 km-es magasság között jelennek meg. Két fő típusukat ismerjük: az altocumulust, vagyis párnafelhőt, illetve az altostratust vagyis lepelfelhőt. Míg az altostratus felhők nagyjából az egész eget eltakarják a Nappal együtt, addig az altocumulus felhők szakadozottan kapcsolódnak egymáshoz és jellemzően színeltérések figyelhetők meg az alapjuk és a tetejük között.
Nice Mackerel sky this morning! #altocumulus #vawx pic.twitter.com/HCZRj7DAUc — Jamey Singleton (@jameysingleton) March 13, 2019
Altostratus undulatus makes for a cool Wednesday morning view! ⛅️ #cloudwatching #ncwx pic.twitter.com/Fsy5RdCUgr — Tara Lane (@TaraLaneFOX46) March 13, 2019
A földhöz a legközelebb, 2500 méter alatt megjelenő felhők sokféle formát ölthetnek. Az egész eget eltakaró, de rendszerint néhány száz méter vastag stratus vagyis rétegfelhő jellemzően ősszel és télen jelenik meg hazánk egén, de minden évszakban találkozhatunk vele.
Nice view of stratus clouds from Hattiesburg, MS #mswx pic.twitter.com/aAivShrlyA — Matt Breland WX (@mattbrelandwx) March 8, 2019
Stratocumulus, vagyis gomolyos rétegfelhő,
Seriously Geeking Out on this morning’s clouds at @argonne #ilwx @NWSChicago @Skilling it’s a very @armnewsteam day with mixed stratocumulus and cirrocumulus with some fibratus mixed in for good measure! pic.twitter.com/femeNfcQUG — Scott Collis (@Cyclogenesis_au) March 14, 2019
és mindenki kedvenc „habcsókja”, a cumulus, vagyis a gomolyfelhő is légkör alacsonyabb rétegeiben látható.
Bubbling cumulus clouds in Colfin, Dumfries and Galloway. Pic by Kirsty. pic.twitter.com/MjuswdzOBW
— BBC Weather Watchers (@BBCWthrWatchers) March 12, 2019
Léteznek több szintet átölelő felhők is. Ha nagyon hevesek a felfelé irányuló áramlások, akkor a gomolyfelhők gyorsan fejlődnek, és előbb sötét alappal rendelkező hatalmas tornyok, majd pedig akár 10 kilométer fölé tornyosuló zivatarfelhők, vagyis comulonimbusok is képződhetnek belőlük.
Szintén több kilométer vastag, de vízszintes irányban sokkal nagyobb a kiterjedése az esőrétegfelhőnek, vagyis a nimbustratusnak, amelyeket leginkább a melegfrontok több száz kilométer széles csapadéksávjával azonosítunk.
Science time: On the way to work, today we present…..Nimbostratus
#cloud #nimbostratus pic.twitter.com/yhdtYvyx8T— cloudmagination (@cloudmagination) March 14, 2019