A hortobágyi pásztorok barátja, a sinka

 

A sinka egy rövid, sima szőrű, hegyes, felálló fülű kutyafajta kunkorodó farokkal . A fajta neve küllemére utal, a sinka szó simát jelent a hortobágyi tájnyelvben. Bár a fajtának kialakultak a meghatározó külső jegyei, a sinkatenyésztés és szelekció elsődleges szempontja napjainkban is a terelőképesség.

A hagyományos legeltetéses állattartásnál a pásztor legfontosabb „munkaeszköze” és társa a kutya. A Hortobágyon ez mind a mai napig így van, ahol a szürkemarhák vagy a rackák terelésénél nagy szükség van a négylábú segítségre.

Kosina Péter, hortobágyi gulyásszámadó a Magyar Gazda stábjának elmondta, hogy a pásztorkutyák a legeltetésnél tudnak leginkább segíteni, főként nagyszámú állatállomány esetén. A számadó megjegyezte, hogy a haszonállatok nem tartanak úgy öt-hat embertől, mint egy pásztorkutyától. A kutyának nagyobb tekintélye van a jószág előtt bizonyos esetekben, mint a pásztornak.

A hagyományos terelőkutyákat a 20. század második felében váltotta fel a sinka. Ezt a fajtát az ebtenyésztő közösség elől elzárva, maguk a pásztorok tenyésztették ki kizárólag terelőre munkára.

Tari József tenyésztő arról beszélt, hogy a hajdúsági pásztorok, – akik kitenyésztették ezt a fajtát – a mai napig egymás között adják, veszik és cserélik ezeket a kutyákat. Minden pásztornak megvan a saját elvárási rendszere, amely alapján neveli és képezi a kutyáját.

Az úgynevezett magyar terelőstílusnak az ismérvei, hogy a kutyák hangosan ugatva, testközelből dolgoznak. Ez a fajta viselkedés nem jellemző más népek terelőkutyáira. A sinkánál ezek a jellemzők még dominánsabbak. Mivel a kutyákat nagy nyájak és gulyák mellett tartják, ezért fontos az is, hogy az ösztöneik erősek legyenek – tette hozzá a szakértő.

A fajtát ma már nemcsak a Hortobágyon használják terelésre, hanem a Tiszántúlon, a Nyírségben és a Kiskunságon is. Tari József aranykoszorús pulitenyésztő egy hortobágyi terelőkutya versenyen ismerte meg a sinkát. A tenyésztő megjegyezte, hogy a sinkák szinte „kitalálják gazdáik gondolatait”, így rendkívüli hatékony módon tudnak együtt dolgozni az emberekkel.

A sinkát egyelőre nem ismerik el önálló fajtaként. Ennek részben az az oka, hogy a pásztorok igyekeztek megőrizni maguknak ezeket a kutyákat. Attól tartottak, hogyha népszerűvé válik, a tenyésztésnél a hangsúly a küllemre helyeződik, és a sinka elveszítheti kiváló terelőképességét.

A tenyésztő kihangsúlyozta, hogy szükség lenne az sinka-állomány méretének a felmérésére, illetve egy olyan rendszer kidolgozására, amely nemcsak az eb küllemi jegyeit emelné ki, hanem a belső tulajdonságaira, képességeire is nagy hangsúlyt fektetne.

Ha a sinkát sikerül hivatalosan is elismertetni, akkor bekerül a védett magyar kutyafajták közzé, hiszen a hortobágyi pásztorkultúra, és ezáltal a magyar örökség fontos része.