A FoMo vagyis a Fear of Missing out, a lemaradástól való félelem, hogy valamiből kimarad, lehet az új generációs addikció.
A közösségi média alapötletét tekintve az emberiség egyik legnagyobb találmánya. Hiszen egy olyan virtuális közösségi térről beszélünk, ahol az információáramlás, a kapcsolattartás, a barátokkal való eszmecsere és a hétvégi program megtervezése korlátok nélkül működik, 0–24 órában.
Arról nem is beszélve, hogy a közösségi média segítségével, létrehozatjuk önmagunk online alteregóját is, hiszen ezeken a felülteken mindenki a legjobb, legszebb arcát szeretné mutatni, néha még akkor is, ha ez a valóság elferdítését jelenti.
Mára azonban mintha kissé kicsúszott volna a kezünkből az irányítás. A Facebook és az Instagram amolyan kapudrogként megkísértett minket, gyorsan elhitette velünk, hogy mennyire jó nekünk, majd ahogy oszlik a lila köd, jövünk rá, hogy bizony nem minden arany, ami fénylik.
Megállni azonban már lehet, hogy késő. Így válik szépen lassan az okostelefonunk a karunk meghosszabbításává, a közösségi média iránti megszállottság pedig a 21. század egyik legsúlyosabb függőségévé.
És, hogy mi lehet ennek a hátterében? Nos, az egyik lehetséges válasz a FoMo vagyis a Fear of Missing Out. Ez az a jelenséget takarja, mikor valaki több eseményről, programról, buliról, koncertről tud, mint amennyin részt tudni venni, ezért megjelenik nála a kimaradástól vagy lemaradástól való félelem. Korábban a tinédzser korosztálynál beszéltek a jelenségről, mára kiderült, hogy egyre gyakrabban jelentkezik a közösségi médiát aktívan használó felnőtteknél is.
Magyarul kicsit olyan, mint amikor a bőség zavarától szenvedsz a tökéletes kempingszék kiválasztásakor egy svéd bútorboltban. A kínálat óriási, de neked csak egy pénztárcád, egy teraszod és egy feneked van. Dönteni viszont kell.
A címlapfotó illusztráció.