A kereskedelmi célú halászatban alkalmazott halászháló, csapda, damilok csaknem egyharmada végzi szemétként az óceánokban, és jelentősen befolyásolják az ökoszisztémát – állapította meg az ausztrál kormány tudományos ügynöksége.
A kutatók az 1975 és 2017 közötti időszakból származó hatvannyolc tanulmány adatait elemezve készítettek átfogó képet arról, hogy a kereskedelmi célú halászatban használt felszerelések milyen mértékben járulnak hozzá a globális tengerszennyezéshez. A felhasznált adatok többsége ugyanakkor Észak-Amerika és Európa térségéből származnak, mivel Ausztrália, Afrika, Ázsia és Dél-Amerika területén kevesebb tanulmány készült a témában.
„A tanulmány becslései szerint a halászhálók hat százaléka, a csapdák kilenc százaléka, a horgászdamilok huszonkilenc százaléka kerül éves szinten véletlenül vagy szándékosan szemétként az óceánokba” – írja közleményében Kelsey Richardson, az ausztrál kormány tudományos ügynökségének (CSIRO) munkatársa, megjegyezve, hogy a halászfelszerelés típusa, valamint alkalmazásának helye és módja is befolyásolja, hogy szemétként fogja-e végezni az óceánban.
Richardson szerint rossz időjárási viszonyok esetén például a felszerelések csapdába eshetnek a tengerfenéken, azonban a kereskedelmi célú halászatban alkalmazott eszközök elvesztésének leggyakoribb oka a más típusú felszerelésekkel való érintkezés.
A CSIRO szerint az óceánban hulladékként végző halászfelszerelések lebomlása évszázadokba is telhet, és ez idő alatt súlyos fenyegetést jelentenek a tengeri élővilágra.
„Amikor a halászok elveszítik felszereléseiket a tengeren, az nem csupán a műanyag szennyezés szempontjából aggasztó, hanem a saját megélhetésükre is kihatással van”– mutatott rá Denise Hardesty, a CSIRO kutatója.
Az óceánokba vesző felszerelések mennyiségének csökkentése jó hatással lenne a halászati iparra, a környezetre és a globális élelmiszer-biztonságra is, jegyezte meg a szakember.
A címlapfotó illusztráció.