Az ember, akinek gépeihez Fidel Castro ragaszkodott

 

Százhuszonöt éve, 1894. március 30-án született Szergej Vlagyimirovics Iljusin szovjet-orosz mérnök, repülőgép-tervező, aki egyszerű parasztcsaládból származott, de életét tábornokként, akadémikusként és a Szovjetunió háromszoros hőseként fejezte be.

Vologda közelében látta meg a napvilágot, de szülőfaluját csakhamar ott kellett hagynia, hogy pénzt keressen. Sokféle munkát kipróbált, 1910-ben, az első orosz repülőnapon éppen a kifutópályát tisztította Szentpétervárott, amikor a masinák látványa rabul ejtette, ettől kezdve csak a repülés kötötte le képzeletét.

Szergej Vlagyimirovics Iljusin szovjet mérnök, repülőgéptervező (Fotó: MTI/PI)

Szergej Vlagyimirovics Iljusin szovjet mérnök, repülőgép-tervező (Fotó: MTI/PI)

Amikor az első világháború kitörése után besorozták, sikerült a légierőhöz kerülnie, képesített pilóta lett. A bolsevik hatalomátvétel után belépett a Vörös Hadseregbe, de műszaki ismeretei miatt nem pilótának, hanem szerelőnek osztották be, hogy repülőképessé tegye a sokféle típusú és leromlott állapotú gépet. Egyszer egy lelőtt angol gépet kellett szétszerelnie és Moszkvába vinnie, ekkor döntötte el, hogy egyszer megtervezi saját repülőgépét.

Hamar vezető tervező lett aviatikai intézetekben

A moszkvai Zsukovszkij Katonai Repülőmérnöki Akadémia hallgatója lett 1922-től, siklógépeket tervezett, amelyekkel versenyeken vett részt. Miután 1926-ban elvégezte az akadémiát, vezető tervező lett a katonai és polgári aviatikai intézetekben, feladata a Vörös Hadsereg légierejének korszerűsítése volt. Közben folyamatosan repült, 1938-ban egy kényszerleszállás során meg is sérült.

Munkáját személyi rivalizálások és politikai intrikák nehezítették, a tervezőirodák sorozatos átszervezése közepette az 1930-as évek derekára sikerült saját tervezőcsoportot létrehoznia. Első saját tervezésű gépe a CKB–26 (1940-es gyártásba kerülésekor már Il–4) távolsági bombázó volt. A gép 1938-ban a Moszkva–Vlagyivosztok távolság nonstop oda-vissza megtételével világrekordot állított fel.

Felvétel az Il-4 távolsági bombázórol (Fotó: MTI/Reprodukció)

Il–4 távolsági bombázó (Fotó: MTI/Reprodukció)

A Sturmovik, avagy a Fekete Halál tervezője

Nevét igazán híressé a második világháború híres Il–2 Sturmovik, avagy a Fekete Halál elnevezésű páncélozott vadászbombázója tette. A „repülő tank” második változata már kétüléses volt, két 37 milliméteres gépágyúval szerelték fel, és 450 kilogramm bombaterhet vihetett. Elsősorban páncélosok megsemmisítésére volt alkalmas, és kitüntetett szerepet játszott abban, hogy a kezdeti vereségek után a Vörös Hadsereg fölénybe került a németekkel szemben.

A Sturmovikból 36 ezer darab készült, ezzel minden idők legnagyobb sorozatszámban gyártott repülőgépe. Iljusin később megtervezte az Il–10-es csatarepülőgépet (amelyből a második világháború után a magyar légierő is kapott) és az Il–28-as sugárhajtású bombázót. Ez a hatvanas évek elején, a kubai válság idején vált világszerte ismertté, a Magyar Néphadsereg is rendszeresített belőle néhányat.

Fidel Castro márkahű volt, csak Il-gépeken repült

Iljusin a háború alatt belekezdett a polgári gépek tervezésébe is. Már 1945-ben megkezdődött a következő évben szolgálatba állított kétmotoros, kis hatótávolságú Il–12 gyártása, a 27 utas szállítására alkalmas gépek az 1980-as években még repültek Kínában.

Megérkezett a Szovjetuniótól vásárolt első modern, 24 személyes, IL-14 típusú, kétmotoros utasszállító repülőgép a Ferihegyi repülőtérre (Fotó: MTI/Bajkor József, 1957)

A Ferihegyi repülőtéren landolt a Szovjetuniótól vásárolt első modern, 24 személyes, IL–14 típusú, kétmotoros utasszállító repülőgép (Fotó: MTI/Bajkor József, 1957)

Ennek a gépnek a továbbfejlesztett változata volt az Il–14, amelyből az ötvenes években Magyarország is vásárolt. Az Il–18-as négymotoros turbólégcsavaros gép 1957-re készült el, ez volt a Malév első, nagy távolságokra is repülni képes utasszállító gépe. Iljusin további konstrukciója volt az Il–62-es – sokáig ilyen volt Fidel Castro magángépe, amelyet a 2000-es évek elején a „márkahű” kubai vezető egy Il–96-osra cserélt le.

Az Il–76-os gázturbinás, sugárhajtóműves utasszállító eredetileg teherszállítónak épült, de volt katonai változata is, ezt követte az Il–86-os légibusz, amely 1976-ban szállt fel először. Ennek továbbfejlesztett változata volt – már a tervező halála után – a 350 fő befogadására alkalmas Il–96-os gép, amely Oroszországban 1993-tól repült, átalakított változata ma is Vlagyimir Putyin elnöki különgépe.

Számtalan kitüntetést kapott élete során

Iljusin élete során több mint ötven katonai és polgári repülőgépet tervezett, tevékenységét számtalan kitüntetéssel ismerték el. Az állami díjat és a Lenin-rendet nyolcszor, a Szocialista Munka Hőse címet háromszor kapta meg, a Lenin-díjat 1960-ban vehette át. A szovjet hadsereg hadmérnökeként altábornagyi rangig emelkedett, egykori akadémiáján professzor lett. Tagja volt 1968-tól a Szovjet Tudományos Akadémiának, 1937 és 1970 között parlamenti képviselőnek is megválasztották.

Iljusin 1977. február 9-én hunyt el Moszkvában, sírja a novogyevicsi temetőben található, ma is nevét viseli egy tervezőiroda és egy repülőgépgyár. (Az orosz vezetés 2006-ban a nagy orosz repülőgépgyártó vállalatokat egy holdingba vonta össze, az Iljusin fő profilja a teherszállító és a katonai gépek gyártása.)

A legenda szerint ifjabb Iljusin járt először az űrben, nem Gagarin

A számtalanszor megcáfolt, de mindig életre kelő legenda szerint Iljusin fia volt a világ első űrhajósa, akit Gagarin előtt öt nappal, 1961. április 7-én lőttek fel. Az ifjabb Iljusin állítólag háromszor megkerülte a Földet, de landoláskor meghibásodott az űrhajó, katapultálni sem tudott, kínai területen ért földet, és súlyos sérüléseket szenvedett.

Az ügyet ezért eltussolták, és hivatalosan azt állították: „autóbalesetet” szenvedett, és Kínába vitték gyógykezelésre – az állításokat sokan megkérdőjelezték.