Újraéleszthetők az elpusztult erdők is

 

Néhány elképzelés szerint még a kiirtásuk után is helyreállíthatók az erdős területek a technológia és a türelem segítségével.

Fél évezreddel ezelőtt az Ibériai-félsziget nagy részét erdőségek borították, de ez gyorsan megváltozott – írja a BBC. Az évszázados háborúk és megszállások, a mezőgazdaság bővülése és a faszénért és hajózásért kivágott fák a Matamoriscához hasonló kis falvakat lepusztult tájakká tette.

A természet képes újraéledni?

A vidék száraz klímája, az elhasznált talaj az erdősítési tervek katasztrófájához vezettek, de az amszterdami székhelyű Land Life Company cég számára mégis ideális a terület. „Mi tipikusan ott tevékenykedünk, ahol a természet nem képes meggyógyítani önmagát – magyarázta a cég vezérigazgatója, Jurrian Ruys –, és oda megyünk, ahol goromba időjárási körülmények uralkodnak, például szélsőségesen forrók a nyarak.”

A Gunung Stong Selatan erdőrezervátum dús növényzete a Maláj-félszigeten (Fotó: MTI/EPA/Fazry Ismail)

Matamoriscában 17 hektár terméketlen önkormányzati területen avatkoztak be: a föld alatt a fák körül egy lebomló anyagból készült fánk alakú vattaszerű anyagokat helyeztek el, s ezek egyenként 25 liter vizet képesek magukban tartani. Megközelítőleg 16 ezer tölgyet, kőrisfát, diófát, vörösberkenye- és berkenyefát ültettek 2018 májusában, és a cég jelentései alapján a fák 96 százaléka túlélte a tikkasztó nyarat is rendkívüli öntözés nélkül.

„Hogy a természet vissza képes-e állni magától? Valószínűleg igen, de mindez évtizedeket vagy századokat is igénybe vehet, tehát mi felgyorsítjuk az eseményeket” – mondta a Land Life Company technológiai vezetője, Arnout Asies.

A céget a globális biodiverzitás, biológiai sokszínűség pusztulása és a klímaváltozás ösztönözte.

Támogatni kell a kezdeményezést

Walter Vergara, a World Resources Institute erdő- és klímaspecialistája szerint ez nem egy elméleti javaslat, hanem egy megfelelő ösztöndíjakat, megfelelő döntéshozókat, elemzéseket és elegendő nagyváros bevonását igénylő feladat, de sikerülhet.

Ezek a tényezők attól függően egyesülhetnek egy aprólékos projekt részeként – persze, ha a földdel egyenlővé tett erdők megmentése lehetséges –, hogy milyen típusú ökoszisztémában gondolkodunk. Az Amazonas másodlagos erdői – vagyis ahol korábban emberi beavatkozás történt, de mára már nincs nyoma – különböznek a texasi fenyvesek erdőtüzek utáni helyreállításától vagy a zord északi erdőktől, amelyek Svédország nagyját borítják. Mindegyik esetben különböző okok miatt kezdődik az erdősítés.

A cél 350 millió hektár erdő feltámasztása

A száraz körülmények legnagyobb veszélye az elsivatagosodás. A helyreállítás csak olyan szervezetekkel együttműködve lehet sikeres, amelyek nem várják vissza a kiadott pénzüket. A cél 350 millió hektár 2030-ra, amely 20 százalékkal nagyobb földterület, mint India.

„Az, hogy a táj visszakapja a fákat, pozitívan befolyásolja a páratartalmat, a vízfelvételt, a talaj és a biológiai sokszínűség megőrzését” – mondta Benoit Bertrand kávészakértő, egy francia kutatás vezetője. A kutatás több tucat kávéfajtát vizsgál, hogy melyik illik legjobban az ökoszisztémába.

A Costa Rica-i Turrialba tűzhányó hamujával borított erdő La Picada falu közelében (Fotó: MTI/EPA/Jeffrey Arguedas)

A befektetések kockázata csökken, ha megfelelő helyet választunk, és elegendő idő áll rendelkezésünkre. A Costa Rica-i vadaspark Barú területén 1987-ben nem volt több, mint egy szarvasmarhafarm, amikor Jack Ewing úgy döntött, hogy ökoturisztikai célponttá alakítja. Egy barátja azt javasolta neki, hogy hagyja a természetet a „maga útját járni”, ahelyett hogy beavatkozna. Barú egykori legelőit most fák dúsítják, és 150 hektár emberi beavatkozástól mentes másodlagos erdő található itt. Az elmúlt tíz évben üvöltő majmok, skarlátszárnyú papagájok és még vándorló pumák is megjelentek a menedéket nyújtó földön felélesztve az ökoszisztémát.

„Costa Ricában, ha felhagysz a cserjések kezelésével, az őserdő visszatér bosszút állni” – mondta Ewing.