A családon is múlik, hogy valaki játékfüggő lesz-e

 

Kialakulhat-e függőség és egyáltalán lehet-e egy elektronikus hobbit betegség-kategóriába sorolni? Az M1 Szemtől Szembe című műsorában a szakértők ezt a kérdést igyekeztek megválaszolni.

Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) azt szeretné, hogy a videojátékfüggőség önálló betegségként, addiktív zavarként bekerülne a Betegségek Nemzetközi Osztályozásába. Ez a kategória pillanatnyilag egyetlen betegséget, a szerencsejáték-függőséget tartalmazza. A terv kiverte a biztosítékot a játékosoknál, azaz a gémereknél és a dollármilliárdos forgalmú elektronikus játékiparnál is – hangzott el az M1 Szemtől szembe című műsorában. Szerintük a WHO terve tudományosan megalapozatlan, ártalmatlan szórakozást démonizál és ezáltal csökkenti a valódi betegségek súlyát.

A terv támogatói viszont azt mondják: tudományosan bizonyított, hogy a videojáték-függőség igenis létező betegség, ezért aztán kezelni is kell. A támogatók és az ellenzők között pedig ott állnak a folyton képernyőt bámuló gyermekükért aggódó szülők.

Szakértők szerint szükség van a kategóriára

Király Orsolya, az ELTE Pszichológiai Intézet munkatársa ezt a témát is kutatja. Az M1 Szemtől szembe című műsorában kijelentette: az elmúlt években a szakma azt a nézőpontot képviseli, hogy ez egy létező probléma. Hozzátette, a függőség a jelentős számú játékoshoz képest nagyon keveseket érint, azonban esetükben ténylegesen betegségről van szó. Úgy vélekedett továbbá, hogyha létrehozzák ezt a kategóriát, akkor könnyebben lehetne foglalkozni a problémával akár a megelőzést, akár a kezelést tekintve.

„Vannak extremitások a videójáték-használat terén, és nagy segítséget jelentene a diagnosztizálásban, ha a szakma elismerné, hogy valóban betegségről van szó. Nyilvánvalóan nagyon érzékeny téma ez” – reflektált Király Orsolya szavaira az Esport Universum pszichológus szakértője. Kiss Tamás hozzátette: megérti, hogy sokan félnek attól, hogy bekerülnének ebbe a kategóriába, illetve hogy attól is tartanak, hogy ezzel démonizálnák a videójátékipart.

A szakértő kiemelte, egy profitorientált világban érthető, hogy mindenki megpróbálja „védeni a saját aranytojást tojó tyúkját”, és szeretné a videójátékipar is, ha minél kevesebb sérülés érné a hírnevét.

Király Orsolya ezzel kapcsolatban kitért arra, hogy amint a szerencsejátékok, úgy a videójátékok is magukban rejtik a beteges használat lehetőségét. Megjegyezte, tény és való, hogy rengeteg olyan játékelem van, amelyek addiktívak, és érdekesnek nevezte, hogy amikor bizonyos játékokat méltatnak a játékosok, akkor pozitív értelemben sokszor használják az „addiktív” szót is, ami konkrétan arra utal, hogy a játék ténylegesen magába szippantja a felhasználót. Leszögezte, hogy ez a játékos oldaláról fogalmazódik meg, mégis a játékosoknak csak egy töredéke lesz valójában beteg, és ez az esetek nagy részében függ a játékostól is.

Fotó: Reuters/Benoit Tessier

A kép illusztráció. Fotó: Reuters/Benoit Tessier

Maximum a népesség egy százalékát érintheti a függőség

Arra a kérdésre, hogy hány embert érinthet a valódi függőség, úgy reagált: ezt nagyon nehéz pontosan mérni, főleg a teljes népességet tekintve. Kérdőíveket használnak a felmérésre, amelyek bizonyos esetekben felülbecsülhetik a probléma mértékét: ezzel a függőségben szenvedők aránya egy százalék alá tehető.

Azzal kapcsolatban, hogy az esportolókat érintheti-e a függőség, Kiss Tamás nemmel válaszolt, majd hozzátette, ők napi 8-10-12 órát töltenek játékkal szervezett keretek között, amelybe beletartozik a játékelemzés is.

Király Orsolya hangsúlyozta, ahhoz, hogy valaki videójáték-függővé váljon, a jelenlegi definíció szerint az életének több területét is el kell, hogy hanyagolja, nem „elég” a játék szeretete.

„Továbbra is azon a véleményen vagyunk – a szakma is – hogy lehet akár sokat is játszani videójátékokkal úgy, hogy az alapvetően ne károsítsa az egészséges élet működését” – magyarázta.

A 21. század egyik legnagyobb kihívása lehet 

Arra a felvetésre, hogy egy ismert eset szerint egy gyermek megölte az édesanyját, mert az eltiltotta a videójátéktól, Kiss Tamás úgy reagált: ez egy példa, és az az igazán fontos, hogy akinél a függőség fennáll, megkaphassa a megfelelő kezelést. Úgy vélekedett, egészen biztos, hogy segíthet, ha az emberek figyelmét felhívják arra, hogy bizonyos korhatár alatt egy játékot nem lehet játszani. Hozzátette, a szabályozás már él, hiszen az adatvédelmi törvények megjelenése óta bizonyos játékokkal szülői engedély nélkül nem is játszhatnak a fiatalabbak.

Ezzel kapcsolatban az ELTE munkatársa azt mondta, hogy a családon is múlik, hogy valaki játékfüggő lesz-e, és úgy látja, szülőként ma az egyik legnagyobb kihívás, hogy a gyerekeket meg kell tanítani arra is, hogy más örömszerző-jutalmazó tevékenységek is vannak a videójátékokon kívül. Hozzátette, viszonylag sok megkeresést kapnak iskoláktól és cégektől is, hogy a szülőknek valamiféle támpontot nyújtsanak a videójátékokkal kapcsolatban.