Rabságában sem hagyott fel a gyógyítással Szent Balázs

 

A római katolikusok szombaton emlékeztek az ókori Sebastia vértanú püspökére, aki a legenda szerint megmentett egy halszálkától fulladozó gyermeket. A hívők ezért a torokbajok és az orvosok védőszentjeként is tisztelik.

Szent Balázs pontos születési időpontja nem ismert, de feltehetőleg a 3. század második felében látta meg a napvilágot Kis-Ázsiában.  Korai éveiről nagyon keveset tudni, de hagyomány szerint, örmény származású volt, és olyan példamutató keresztény életet élt, hogy Sebastia (ma Sivas) püspökévé választotta a helyi keresztény közösség. A tisztség betöltése kezdetén visszavonult egy magányos hegyi barlangba, amelyet a legendák szerint egyedül neki engedelmeskedő vadállatok őrizték. Szent Balázs innen vezette nyáját és gyógyította a betegeket.

A vértanú püspökhöz köthető legismertebb történet szerint egy napon rémült anya sietett Szent Balázshoz, mert fia torkán akadt egy halszálka, amitől a gyermek fuldokolt. A szent megáldotta a fiút, így mentve meg őt a haláltól. A legenda egy másik verziója szerint viszont saját maga távolította el a megakadt szálkát.

Balázsáldás és balázsolás

Ehhez a csodához kapcsolódik a katolikus egyházban mai napig őrzött szokás, hogy a szentmise végét követően a pap két egymáshoz illesztette gyertyát tart a hívek álla alá, miközben elmondja az áldás szövegét, melyben Szent Balázs püspök és vértanú közbenjárását kéri a hívek számára a torokbajjal és minden más betegséggel szemben.

Keleten az írott források szerint legkésőbb a 6. századtól, nyugaton a 9. századtól már mint a torokbajok ellen védőszentet tisztelték. Tisztelete a 12. századtól általánossá vált egy gégedaganat elleni imádság miatt. A késő középkorban már a tizennégy segítő szent közé sorolták. Az orvosok, posztókereskedők, gyertyaöntők, fúvós zenészek, énekesek védőszentje, kedvező időjárásért is segítségül hívták.

A balázsáldás mindmáig élő liturgikus szokása a 16. században keletkezett, és a 17. században nyomtatták ki a Rituale Romanum (Római Szertartáskönyv) függelékében. Babits Mihály megrázó verse, a Balázsolás, melyben a gégerákban szenvedő költő gyermeki bizalommal fordul a szent püspökhöz, ugyancsak ezt a szokást idézi fel.

Szent Balázs a római helytartó előtt részlet egy francia üvegablakról (13. század). Forrás: Wikipédia

Szent Balázs a római helytartó előtt, részlet egy francia üvegablakról (13. század). Forrás: Wikipédia

Szent Balázs ünnepéhez fűződik a már kihalófélben lévő, balázsjárásnak nevezett népszokás, mely során jelmezes gyerekek csákóval, süveggel a fejükön járták a falut és adományokat szedtek. Néprajzkutatók szintén balázsolásként említik azt a szokást, amikor a torokfájósokat parázsra vetett alma héjával megfüstölik azért, hogy ezzel a betegséget okozó gonoszt elűzzék.

Vértanúsága

A fennmaradt írások szerint a Római Birodalomhoz tartozó Sebastia helytartója a keleti részeken uralkodó Licinus császár parancsára keresztényüldözésbe kezdett. Szent Balázs püspök ellenállás nélkül engedte, hogy elfogják, de nem tudták hittagadásra kényszeríteni, így halálra ítélték, ám börtönbe zárva is csodákat vitt végbe. Vízbe fojtás általi halálra ítélték, de végül lefejezték 316. február 3-án.