A Duna Televíziót nem lehetett a határon megállítani

 

„Lélekben 15 millió magyar miniszterelnöke akarok lenni” – Antall József kijelentésének gyakorlati megvalósulását jelentette, hogy 1992-ben elindult az első összmagyar televízió, a Duna Televízió adása. Ugyan az akkori balliberális médiaelit mindent megtett azért, hogy ez minél nehezebben történjen meg, az Antall-kormány végül beleállt a történetbe.S abban az évben, december 18-án bekapcsolták az adást, és sokak szerint egy „mediális nemzetegyesítés” történt. Sára Sándor, a televízió alapítója a Kossuth Rádió 25 éve történt című műsorában úgy fogalmazott: az induláskor sok határon túli magyar elmondta nekik, hogy már nem félnek, mert van, aki megvédi őket.

Két célt tűztek ki a Duna Televízió megalapítása elé: egyrészt hogy virtuálisan egyesítsék a történelem viharában, a térben szétszórt nemzetet, illetve hogy megvalósítsák a csak elvi szinten létező kiegyensúlyozott tömegtájékoztatást. Még a Magyarok III. Világkongresszusán, 1992 augusztusában fogalmazódott meg a határokon átnyúló műholdas televízió ötlete, amit Csoóri Sándor vezetésével hamarosan a Hungária Televízió Alapítvány révén meg is valósítottak.

Képernyők a közvetítőkocsiban a december 24-én elindult Duna Televízió Gyarmat utcai telepén (MTI-fotó: Rózsahegyi Tibor)

Egy negyedszázados Magyar Nemzet-cikkből az is kiderült, hogy eredetileg közszolgálati tartalmú, de kereskedelmi koncepciójú tévét szándékoztak létrehozni az alapítók. Még abban az évben, december 24-én elindult az első nem kísérleti adás, egy közvetítő kocsi segítségével, aminek megtörténtében a legkritikusabb az adást továbbító műhold megszerzése bizonyult – hangzott el a rádióműsorban.

Sára Sándor, a Duna Televízió alapító elnöke (MTI-fotó: Máthé Zoltán)

Rögtön az első éjszakán történelmi pillanatot láthatták az új adó nézői: II. János Pál pápa ugyanis magyarul köszöntötte a szentszéki miséről jelentkező televízió nézőit. Jellemző a viszonyokra – ismertették a műsorban –, hogy a korabeli magyar sajtó inkább támadta az új adót, mert az az Antall-kormány szócsövének tartották, és csupán az MTV csatornáinak kiegészítésének tartották, de aztán az elmúlt évtizedek alatt a munkássága bebizonyította, hogy nem lehetett kétségbe vonni a létjogosultságát.

Semmi sem volt a szándékon kívül, mégis áradat lett

A Csoóri Sándor által felkért Kossuth- és Balázs Béla-díjas filmrendező, Sára Sándor – aki egyébként elsőre kézzel-lábbal tiltakozott a kinevezés ellen – az indulás pillanatait felidézve elmondta: a szándékon kívül semmi sem volt – sem eszköz, sem műterem, csak iszonyatos támadások.

 

Főleg a határon túl élő embereknek akartak műsort készíteni, és ez sikerült is, hiszen, ahogy felidézte kortársa, Sütő András szavait, aki úgy fogalmazott: a szigorú román határellenőrzés dacára egyszer csak megjelent a Duna Televízió az égből, amit nem lehetett a határon megállítani. Amikor kialakították a műsort, akkor megkérdezték azokat, akiknek a műsoraikat készítették – tette hozzá. Sára Sándor elmesélte: büszke volt a műsoraikra, ugyanis előfordult, hogy iskolai tananyagokat igazítottak azokhoz.

1992. december 2-én kezdte el rendszeres adásait a Duna Televízió, amely azóta a Kárpát-medence és a világ magyarságának legfőbb információs bázisává fejlődött. 1999-ben a Duna Tv elnyerte az UNESCO által a világ legjobb kulturális televíziójának ítélt Camera-díjat (MTI-fotó: Balaton József)

Arról is beszélt, hogy a műsoruk nézése sem volt egyszerű, mert a műholdas vevőegységek akkoriban elég drágák voltak, de ezek beszerzésében is segítettek. Természetesen az adás elindulása után is kíváncsiak voltak a véleményekre, ezért rendszeresen tartottak ankétokat. Itt hangzott el egyszer egy székely asszony szájából, hogy amióta van a Duna, azóta nem fél, mert van, aki megvédi őket. Előfordult, hogy családok gyűltek össze, és együtt nézték a magyar nyelvű adást – hasonlóképp ahhoz, ahogy Kolozsvárhoz közel egy dombtetőn tucatnyian hallgatták előzőleg a Kossuth Rádió műsorát.

A román hatalomról szólva megjegyezte: nem tettek keresztbe a televíziónak, se a műsorszórásnak, sem a forgatásoknak, ugyanis ha megindul az árvíz, akkor azt senki sem tudja megállítani.

Balliberális akadályok a nemzetegyesítés útjában

Arról is kérdezték a műsorban, hogy milyen politikai gátak voltak a televízió útjában, úgy reagált erre: akkoriban nagy politikai küzdelem folyt az MDF-kormány és az SZDSZ között, a televíziót az MDF támogatta.

Ez persze nem tetszett az SZDSZ-nek, és a hatása alatt lévő sajtóorgánumokban folyamatosan támadta a televíziót, így akkor is, amikor azt írták a lapok, hogy újabb húszmilliót kapott a Duna, pedig első körben csak egy ígérvényt adott a kormány, a tényleges összeg kifizetésére hónapok múltán került sor.