A magyar művészettörténet egyik legizgalmasabb törekvésének lenyomata

 

Nagy sikerrel nyílt meg a Római Magyar Akadémia Galériájában Az első lépések - a Római Magyar Akadémia első ösztöndíjasainak című kiállítása.

A Római Magyar Akadémia 90 éves ünnepi prograsorozatának keretében megrendezésre kerülő tárlat a magyar művészettörténet egyik legizgalmasabb és legszínesebb törekvését mutatja be, amely az utókor számára Római iskola néven vált ismerté.

A Római Magyar Akadémia szervezésében, a debreceni MODEM, az Antal- Lusztig gyűjtemény, a Molnár C. Múzeum valamint Pátzay Pál gyűjteményének a közreműködésével napvilágot látott kiállítás közel 80 művet tár a római közönség elé, amelyek közt számos egykoron Rómában készített mű szerepel.

Mint ismeretes, 1927-ben, a Római Magyar Akadémia megalapítását követően a művészek tanulmányútjai immár nem magán, hanem intézményi szinten szerveződtek az Örök Városba, hiszen a rákövetkezendő évtől kezdve Klebelsberg Kuno oktatási miniszter közbenjárásával állami öszutöndíjban részesültek.

Róma, 2007. november 27. A Római Magyar Akadémia 1927 óta működik az olasz fővárosban. Székhelye, a Falconieri-palota a magyar állam legértékesebb külföldi ingatlana, többek között azért, mert számos pompás részletét az egyetemes barokk művészet egyik legnagyobb mestere, Francesco Borromini alakította ki a 17. században. Bethlen István miniszterelnök és Klebelsberg Kuno vallás- és közoktatásügyi miniszter annak idején azért vásárolták meg a különleges szépségű épületet, mert azt akarták – miként a bejárat falára illesztett emléktábla is említi –, hogy a magyar tudománynak, kultúrának és művészképzésnek méltó otthona legyen az örök városban. MTI Fotó: Honéczy Barnabás

A Római Magyar Akadémia 1927 óta működik az olasz fővárosban. Székhelye, a Falconieri-palota a magyar állam legértékesebb külföldi ingatlana, többek között azért, mert számos pompás részletét az egyetemes barokk művészet egyik legnagyobb mestere, Francesco Borromini alakította ki a 17. században. Bethlen István miniszterelnök és Klebelsberg Kuno vallás- és közoktatásügyi miniszter annak idején azért vásárolták meg a különleges szépségű épületet, mert azt akarták – miként a bejárat falára illesztett emléktábla is említi –, hogy a magyar tudománynak, kultúrának és művészképzésnek méltó otthona legyen az örök városban.
MTI Fotó: Honéczy Barnabás

Aba-Novák, Molnár C., Pátzay és Szőnyi

 A magyar kultúrpolitika támogatását élvező program első képzőművész ösztöndíjasai Aba-Novák Vilmos, Molnár C. Pál, Pátzay Pál és Szőnyi István 1928-ban érkeznek Rómába. Szőnyi néhány hónap után lemond az ösztöndíjról és visszatér Magyarországra, viszont a többiek az eredetileg egy évre tervezett ösztöndíj meghosszabbításának lehetőségével és a szabad, önálló stíluskeresés akarata mellett hamar, művekben tárgyiasuló formát adnak Gerevics esztétikai elképzeléseinek. A Római Iskola ösztöndíjasai először 1930-ban mutatkoznak be a nemzetközi színtéren, hatalmas sikerrel szerepelnek a Velencei Biennálén.

A Római iskola “szellemi atyja” Gerevics Tibor, a művészettörténész, a Római Magyar Akadémia első igazgatója volt. Gerevics elképzelésének a lényege abban állt, hogy a kor francia és német művészeti hatásainak ellensúlyozására a magyar művészek az olasz fővárosban inkább a klasszikus görög-római művészeti hagyományt, illetve a modern olasz művészet törekvéseit tanulmányozzák. Gerevics célja egyértelműen egy új magyar római stílus létrehozása volt, amely törvényszerűen klasszicizálódik az európai művészettörténet legjelentősebb helyszínén, miközben a kor újító szándékai, és progresszív törekvései a modern művészet irányába mozdítják.

Az állami ösztöndíjjal Rómába érkező festők és szobrászok Gerevics szellemi irányítása mellett gyakorlatilag szabadkezet kaptak saját kifejezésrendszerük építésére, így a római iskola alatt nem egy akadémikus képzést kell értenünk, inkább az önképző körökre jellemző jóval nyitottabb szellemi közeget, amelynek az erejét a környezet (Róma) és a jelenlévő művészek, mint a szellemi műhely tagjainak egymásra gyakorolt hatása adják.

Az első ösztöndíjasokat 1942-ig, az iskola eredeti formájának fennállásáig még 125 magyar művész követte. A Római Iskola hagyományának örököse az a jelenleg is működő képzőművészeti ösztöndíjas program, amely bár jóval rövidebb időtartamra, de továbbra is lehetőséget ad a magyar képzőművészek római inspirációjának.