Az igazi táncos-zenés filmek története Fred Astaire-rel kezdődött

 

Eleinte nem lelkesedtek érte a kritikusok, de csakhamar mindenkit letáncolt a filmvászonról minden idők legnagyobb táncos színésze, a műfajt teremtő Fred Astaire. Százhúsz éve, 1899. május 10-én született.

Fred Austerlitz néven anyakönyvezték, sörkereskedő apja Ausztriából vándorolt ki az Egyesült Államokba. A legenda szerint még totyogni is alig tudott, amikor anyja elvitte Adele nővére balettórájára, és ő egy sarokban hagyott cipőben azonnal lábujjhegyen kezdett járni.

Hatévesen lépett fel először testvére oldalán,

s az 1910-es évek végén már a Broadwayn (egyebek közt Jacobi Viktor operettjeiben is) tapsoltak nekik, immár Astaire néven.

Nem sok lehetőséget láttak benne a kritikusok

Sokáig Fredet tartották a kevésbé tehetségesnek, akivel nővére csak a humoros számokat táncolta, a műsor nagyobb részében a színfalak mögött unatkozott. Adele 1931-ben férjhez ment egy brit főnemeshez, Fred pedig egyedül folytatta – a fogadtatásra jellemző egy kritika címe: „Két Astaire jobb, mint egy.”

Ginger Rogers and Fred Astaire Dancing (Photo by John Springer Collection/CORBIS/Corbis via Getty Images)

Ginger Rogers és Fred Astaire (Fotó: John Springer Collection/CORBIS/Corbis via Getty Images)

Megpróbálkozott a filmmel is, de a próbafelvétel után eltanácsolták. A sokszor idézett lesújtó vélemény szerint „kopaszodik, nem tud se játszani, se énekelni, táncolni csak egy kicsit”. A híres producer David O. Selznick mégis meglátott benne valamit, mert „hatalmas füle és komikus arca” ellenére is szerződést ajánlott neki.

Első filmjében csak átsuhant a filmvásznon, de az 1933-as

Leszállás Rióban

mindent megváltoztatott. Bár csak mellékszerep jutott neki a szintén kezdő Ginger Rogers társaságában, a közösen eltáncolt-elénekelt Carioca „ellopta a show-t”, bombasiker lett. (Érdekesség, hogy Astaire kezdetben ódzkodott attól, hogy együtt szerepeljenek, nem akarta, hogy nevét ismét egy partnerrel együtt emlegessék.)

Csak vágatlan táncjelenetekben szerepelt

A film új álompárja kilenc filmet forgatott együtt, a kicsit bugyuta, de látványos és szórakoztató zenés-táncos alkotásokra – Roberta, Top Hat, Egymásnak születtünk, Dalol a flotta – tódult a közönség. Ezekben illeszkedett először szervesen a cselekménybe a zene és a tánc, és ezekben vették fel először a táncjeleneteket vágás nélkül. Astaire ragaszkodott ehhez, ahogy mondta: „Vagy én táncolok vagy a kamera.” A közönség valóban úgy érezhette, hogy élő előadást néz.

Táncstílusukat nehezen lehetett besorolni, mert a sztepp, a társastánc, sőt a balett elemeiből gyúrták össze, és a köztük lévő kémia a szexuális töltetet sem nélkülözte. A szinte mániákusan a tökéletességre törekvő Astaire napokig készült egy néhány perces jelenetre, amibe Rogers idővel belefáradt.

1939-ben kilenc film után búcsút intettek egymásnak, de tíz évvel később még egyszer együtt álltak a kamera elé. A köztudatban nevük elválaszthatatlanul egybeforrott – elég csak Fellini Ginger és Fred című tisztelgésére utalni. Astaire rádiós műsorvezetőként is dolgozott, a negyvenes években pedig sok nagy sztárral – Eleanor Powell, Rita Hayworth, Judy Garland – forgatott.

Hosszú pihenés után hatalmas siker

Miután a Kék ég című filmben „lejátszotta” őt Bing Crosby – 1946-ban bejelentette visszavonulását. Két évig csak családjával, illetve tánciskoláival és a versenylovakkal foglalkozott. 1948-ban erőtől duzzadva tért vissza, amikor pályafutása talán legnagyobb sikerét aratva beugrott a lesántult Gene Kelly helyére a Húsvéti parádé című filmbe.

Speciális Oscar-díjat kapott

1949-ben a musical művészetéhez nyújtott hozzájárulásáért, a díjat stílszerűen régi partnere, Ginger Rogers kezéből vehette át.

1954-ben rákban meghalt rajongva szeretett felesége, és ő munkába temette bánatát. A külsejét tekintve egyáltalán nem öregedő színész a hatvanas-hetvenes éveket is végigdolgozta, s néhány alkotásban – Az utolsó part, Pokoli torony – meglepő jellemábrázolási képességről tett tanúságot, utóbbiért 1974-ben életében először és utoljára jelölték Oscar-díjra a legjobb mellékszereplőként.

A tánccal hivatalosan hetvenkét évesen hagyott fel, de azért hat év múlva még táncra perdült Gene Kelly oldalán, bár szavai szerint ez már csak mozgás volt. Utoljára nyolcvanévesen, a Battlestar Galactica tévésorozatban tett néhány tánclépést egy idegen hercegként, amire unokái beszélték rá.

American actor and dancer Fred Astaire (1899 - 1987), mid leap, circa 1935. (Photo via John Kobal Foundation/Hulton Archive/Getty Images)

(Fotó: John Kobal Foundation/Hulton Archive/Getty Images)

Fogalom volt

Nyolcvanegy évesen azzal lepte meg családját és barátait, hogy egy nála

negyvenöt évvel fiatalabb,

de a versenylovak iránti szenvedélyében osztozó zsokénőt vett el. A házasság a várakozásokra rácáfolva jól sikerült, s kitartott Fred Astaire 1987. június 22-én bekövetkezett, tüdőgyulladás okozta haláláig. Kollégái meghatottan búcsúztak tőle, meleg szavakkal méltatta egykori pályatársa, az akkor az Egyesült Államok elnöki tisztét betöltő Ronald Reagan is.

Neve fogalom volt a film világában. Nem sok nála sokoldalúbb előadó akad, elegáns és könnyed táncáról pedig még a klasszikus balett nagyjai is úgy vélekedtek, hogy az „maga a megelevenedett ritmus”. Énekesi képességeiről már megoszlanak a vélemények, kellemes, de átlagos hangjáról maga sem táplált illúziókat, hiányosságait azonban a hangszerelés és személyisége elrejthette a nem túl igényes filmdalokban. Irving Berlin, George Gershwin, Cole Porter külön neki írtak dalokat, nem csak népszerűsége miatt, számos későbbi örökzöldet az ő előadásában ismerhetett meg a közönség.

Fred Astaire sztárként is természetes és szerény maradt. Magánéleti botrányairól – ilyenek nem lévén – soha nem cikkezhetett a sajtó, végrendeletében pedig megtiltotta, hogy életútjáról filmet készítsenek. Özvegye a tiltást komolyan vette, de 1997-ben ahhoz engedélyt adott, hogy néhány filmrészletet porszívóhirdetésekben használjanak fel, Ginger Rogers helyébe táncoló porszívókat montírozva.

Az ízléstelen reklámok nagy visszatetszést keltettek, és nem sokáig sugározták őket. S ami a legfurcsább, a filmvásznon klakkban-frakkban pompázó színész saját ruhatárában egyetlen ilyen ruhadarab sem szerepelt.