Alig akad olyan játékfilm, amely az 1956-os forradalom kelet-európai hatásait dolgozná fel. Most született egy. A néma forradalom Lars Kraume rendezésében megrendítő alkotás.
Sok mindent tudunk már arról, hogy mi történt 1956. október 23-tól november 11-ig. Arról is, milyen megtorlás követte a forradalmat, mi várt azokra, akik részt vettek benne. Magyarországon kevés olyan család él, amelynek tagjai így vagy úgy, de ne lettek volna érintve az ötvenhatos eseményekben. Családok, amelyek évtizedeken keresztül cipelték a terheket, siratták szeretteiket vagy reménykedtek abban, hogy a Nyugatra kijutottaknak talán jobb élet jutott.
Arról azonban, hogy a kelet-európai blokkban hogyan reagáltak az itt történetekre – vajmi keveset tudhatunk. Pedig az elhallgatott történetek sok esetben olyan titkokat rejtenek, amelyek örökre megpecsételték jó néhány család sorsát. Csak úgy, mint nálunk. A kérdés pedig, amelyet a filmbéli kelet-berlini iskolaigazgató tesz fel a magyarországi forradalom vérbefojtása után, szembesülve azzal, hogy nem tudja megvédeni a magyarokkal szolidaritást vállalt diákjait, ma is aktuális lehet. Vajon mit segített mindez akkor a magyaroknak? – teszi fel a kérdést. Milyen árat kell azért fizetünk, ha emberségből, szolidaritásból, a szó legnemesebb értelmében vállalt bajtársiasságból amúgy jelesre vizsgázunk?
Kelet-Berlin 1956 októbere. Két érettségi előtt álló fiú vonattal megy át Kelet-Berlinből a város másik részébe, Nyugat-Berlinbe. A határon az NDK-s útlevélvizsgáló kérdésére, hogy miért is indulnak nyugatra, annyit felelnek, hogy egyikőjük nagyapjának sírját látogatják meg. Bizonyítékként egy csokor virágot mutatnak. A srácok nem hazudnak, a nagypapa sírjánál tényleg leteszik a virágot, de aztán belevetik magukat a nyugati „levegőbe”. Moziba mennek, legnagyobb megdöbbenésükre a filmhíradó egészen másképp tálalja a budapesti történéseket. Nem ellenforradalomként, hanem egy nép forradalmaként értékelik a felkelést.
A fiúk kicsit megrészegülve térnek vissza a másik oldalra, este még összetűzésbe keverednek egy tőlük csak néhány évvel idősebb, orosz kiskatonával. A kamaszos hév végül elcsitul, de már érezhető a vihar előtti csend.
A fiúk gimnáziumi osztálya másnap reggel épp történelemóra előtt áll. Akkor mesélik el a többieknek, hogy mit láttak odaát, hogy az itthoni hírek csupán a propagandát szolgálják. Valaki azt is tudni véli, hogy az utcai harcokban, ahol már sok magyar elesett, kedvencük Puskás Ferenc, a focista is életét vesztette. Ekkor döntik el, és szavazzák meg, hogy a magyar forradalmárok melletti kiállásuk jeléül kétperces csenddel tiltakoznak. Egyetlen fiú akad csupán, aki nem szavazza meg a tiltakozást. Az óra elkezdődik, a csend egyre nehezebbé válik, ez a két perc életük leghosszabb és legmeghatározóbb két perce lesz. A történelemtanár kérdésére, hogy miért hallgatnak, végül a korábban nemmel szavazó fiú árulja el, hogy tiltakozásként. Innen pedig már nincs visszaút, a lavina megállíthatatlanul tör előre.
Az esetből óriási felfordulás támad, mert bár a jó érzésű iskolaigazgató még eltitkolná a történetet, akad valaki a tanári testületben, aki lehetőséget lát a jelentésben. Felhívja tehát a járási bizottságot, hogy jelentést tegyen az úgynevezett tiltakozó akcióról.
Mindaz, ami ezután történik sokaknak lehet ismerős: a zsarolás, a fenyegetés, a lelki terror legkeményebb eszközeit bevetve próbál a Párt információt szerezni arról, hogy ki lehetett a felbujtó. Ki lehetett az értelmi szerző, aki magával ránthat egy egész osztályt? Úgy tűnik, nincs menekvés, egy hetük van rá, hogy bevallják tettüket, különben az egész osztályt felfüggesztik, és érettségi nélkül az NDK összes gimnáziumából kitiltják.
Csakhogy a fiatalok összezárnak, titokban egyikőjük nagyapja lakására járnak esténként, hogy a propagandahírek helyett valóságos információkat halljanak a nyugati rádióból. Közben élik az életüket, szerelmesek lesznek, suliba járnak, dolgozatot írnak. Otthon szüleiket faggatják, családi titkokkal, elhallgatásokkal szembesülnek. És bíznak, nagyon bíznak a budapesti forradalom győzelmében.
Ettől kezdve azonban már csak órák választják el őket attól, hogy az ő néma forradalmuk is elbukjon. Hogy rettenetesen komoly árat fizessenek ők is és a családjaik is.
A történet vége ismert, hiszen könyv alakjában is napvilágot látott, most mégsem adjuk közre – divatos szóval éve nem spoilerezünk.
Annyi azért elárulható, hogy döbbenetes tragédiák kerülnek elő, más szögből nézhetünk rá néhány kamasz szabadsághős megmozdulására és igazára a diktatúrával szemben.
Megrendítő, remek ritmusú, fordulatos és felemelő filmet láthat az, aki A néma forradalmat választja.
