Kinek kell ma még a 3D-s film?

 

Ki gondolná, hogy amikor a moziban 3D-s szemüveget vesz fel, valójában korántsem XX.I századi találmányon át nézi a vászonról szinte az ölébe ugró világot?

A mai napig elbűvöli az embert a térhatású, azaz 3D-s film. Elrántjuk a fejünket, ha a vászonról éppen felénk közelít egy ugró vadállat,  egy hógolyó vagy éppen egy tüzes nyíl. Végtére is, ki akar ezekkel találkozni? Az, hogy egy moziban szinte a csillagok között élhetjük át a létezés könnyűségét – elképesztő állapot.  Ma már a világ legtermészetesebb dolgának vesszük a térhatású mozit, de talán nem is sejtjük, milyen régóta is létezik.  Pedig a térhatású A film megszületésének időpontjától kezdve létezik ez a műfaj, amelynek fejlesztéséről, a kísérletezésről többnyire letettek,majd menetrendszerűen 20-30 év elteltével mégis újra kezdődött minden.

A 3D-s film története - illusztráció

A 3D-s film története – illusztráció

 

Hogy milyen messziről is induljunk? Egészen az 1850-es évek végétől – mesélte  Stefan Drössler, a 3D történetének egyik legjelesebb kutatója, a Müncheni Filmmúzeum igazgatójá, a II. Budapesti Klasszikus Film Maraton szakmai előadásán, az Uránia Filmszínházban.  Drössler filmbetétekkel és fotókkal bőségesen illusztrált előadásából a 3D filmes, száguldónak épp nem nevezhető karrierje bontakozott ki.

Nehezen hihető, de már a film megszületése előtt létezett térbeli, azaz 3D-s fénykép.  Nyilván ez és a későbbi kísérletezés lehetett az alapja annak,  hogy 1903-ban Auguste Lumiere bemutatta A vonat érkezése  című filmje három dimenziós változatát is.  A korabeli újságok már ezt megelőzően rendre feltették a kérdést:  ha már létezik 3D-s fotó, ugyan miért nincs végre 3D-s film? Mi lehet ebben olyan bonyolult? Nos, Lumiere addig kísérletezett, míg sikerült a technikai újítás,  ám a hatás közel sem volt olyan jelentős, mint a 2D-s változat megjelenésekor.  (Megjegyzendő, hogy a film bemutatásakor 1896-ban az emberek sikítva ugráltak fel a székeikből, úgy megrémültek a látványtól, pedig hol volt még a térbeli hatás…)

Auguste Lumiere A vonat érkezése című filmjének forgatásán a kamera mögött.

Auguste Lumiere A vonat érkezése című filmjének forgatásán a kamera mögött

Valójában bukásnak könyvelhető el az első 3D-s vetítés, a mozitulajdonosak ellenszenve (elveszik a fizető nézőket), a nézők, akik ugyan izgalmasnak találták a technikai újdonságot, a különleges szemüvegen át nézhető filmet ( a szemüveg összemosta a két kamerával rögzített képeket), de mégse érdekelte őket annyira,  hogy ennek folytatása legyen. Így esett tehát, hogy a térbeli film története ezen a ponton el is akadt. Drössler szerint a 3D fejlődése általában 20-30 évet váratott magára:  valameddig eljutottak a rendezők, majd ilyen-olyan indokok miatt újból szőnyeg alá került a téma.

Magyar filmkészítők a 3D világában. Győrffy József,  Bodrossy Félix és Schuller Imre.

Magyar filmkészítők a 3D világában. Győrffy József, Bodrossy Félix és Schuller Imre.

A hangosfilmek megjelenése pedig végképp elterelte a figyelmet a térbeli moziról.  Kísérletezések azért persze folytak,  orosz, német, amerikai, japán, angol filmesek próbálkoztak rövidebb reklámokkal, szkeccsekkel. Magyarországon Bodrossy Félix és Györffy József 14 perces Állatkerti séta című filmjét 1951-ben mutatták be, ezt követte az Artista vizsga (1952), A színes szőttes Máriássy Félixtől, a Sportoló fiúk (1953) Préda Tibortól,  a Téi rege (Bodrossy- Farkas István) majd következtek  a plasztikus (3D) híradók  is. Budapesten a Toldi Filmszínházban,  a plasztikus filmek mozijában lehetett a térbeli filmeket látni. Ez volt az első és egyetlen olyan mozi, amely alkalmas volt a 3D-s filmek vetítésére.

Tildi Filmszínház, a Plasztikus filmek mozija

A filmkészítők táborát ma is megosztja a 3D lehetősége. Sokan érzik úgy, hogy a látvány öncélú megjelenítése, a néző sokkolása elvonja a figyelmet a film tartalmáról.  Már a 2008 körül lejtmenetetet jósoltak a térbeli mozinak, amit a stúdiók elsősorban a csökkenő jegybevételek ellensúlyozására találtak ki. James Cameron Avatarja súlyos dollármilliókat hozott – ma már erre egyetlen 3D-s mozi sem képes.

S hogy mi lesz a térhatású filmek jövője? Nehéz megjósolni. De álljon itt egy idézet a Nyugat 1926-ban megjelent cikkéből:

A filmművészet technikai lehetőségből, a kinematográfiából született meg és kialakulásában is, művészi hatásformájának megteremtődésében is olyan döntő és alakító szerepet játszottak a technikai változások, amilyenhez hasonló eset a többi művészet egész területén sohasem volt. Éppen azért annak, aki figyelemmel kíséri a film művészi formájának evolúcióját, nagy figyelemmel kell lennie a fel-felbukkanó, a kinematográfiát tökéletesíteni akaró kísérletekre, mert sohasem tudhatjuk előre, hogy melyik filmtechnikai javítás fogja gyökerétől felforgatni a film mai művészi formáját és fog helyette újat teremteni. (Hevesy Iván: Színes film, beszélő film, plasztikus film)