„Ma már nem divat a másik munkáját kritizálni” – Koltai Lajos életműdíjat kapott

 

Koltai Lajos, vagy ahogy a szakmában kedvesen emlegetik, Sutyi nemrégiben igen rangos díjat kapott. Az első Kovács László–Zsigmond Vilmos Magyar Operatőr-életműdíj számára közös, múltbéli történéseket is jelent.

Koltai Lajos,  a Nemzet Művésze címmel kitüntetett, Kossuth- és Balázs Béla-díjas magyar operatőr mosolyogva konstatálta, mikor felsorolták az első Kovács László- és Zsigmond Vilmos-életműdíj tulajdonosainak névsorát. Koltai mellett Kende János, Pados Gyula, Ragályi Elemér és Sára Sándor is megkapta a díjat.

„Ez egész jó társaság – mondta nevetve Koltai Lajos az M5 Hétvégi belépő című kulturális magazinjában. „Nagyon örültem a díjnak, annál is inkább, mert időszerű volt már, hogy erről a két szakemberről együttesen essen szó. Én nagyon sokat voltam velük Amerikában, sokat segítettek az életemben, a munkámban. Különösen Vilmos, aki már a 70-es években kénytelen volt figyelni a munkámat, mindannyiunk mestere, Illés György tanár úr felszólítására. Attól kezdve volt köztünk dialógus. Az, hogy ennek a két alkotónak a neve most egy díjban forr össze, szimbolikus értékű, és épp ezért nagyon komoly dolog megkapni.”

Koltai Lajos

Koltai Lajos

„Szép este volt a díjátadó, külön örömet jelentett, hogy a két filmes szakember özvegyei adták át a díjat, és jó volt utána a többiekkel egy asztalhoz ülni. Ritkán kerül arra sor, hogy szakmabeliek kötetlenül együtt legyenek, hiszen mi általában egy-egy munka kapcsán tartjuk a kapcsolatot egymással. Néha, nagyobb eseményekkor összehoz minket a sors, akkor a fontos három mondat többnyire elhangzik, de többre nincs is idő. A mostani díjátadó után azonban ennél jóval több adatott meg nekünk. Egyébként ez a díj és a magyar operatőröket tömörítő  HSC (Magyar Operatőrök Társasága) is ilyen szakmai szervezet, amely próbálja a még Illés György által megkomponált családot összetartani” – mondta Koltai.

Az operatőr szerint manapság már nem divatos egymás munkáit megnézni és végképp nem divatos kritizálni azokat. „Régen, amikor még stúdiórendszer volt a filmgyárban, ez még működött. Néha-néha egy-egy zugvetítésen ma is látjuk mások munkáit, de kötelezővé kellene tenni a HSC-ben, hogy megnézzük például a fiatal operatőrök munkáit, és persze a régiekét is, és beszéljünk róluk. Mert ha ez elmarad, csak az a kötelező három mondat adatik meg, semmi más… Az új filmek, amelyek már teljesen más szemlélettel készülnek, mint a mieink, ezek a filmek és alkotóik belenőttek a világ filmgyártásába, Amerikában is jelen vannak. Most például Herbai Mátét (A testről és lélekről című Oscar-díjra jelölt film operatőre) az amerikai operatőrök társasága, az ASC  házon belüli, nagyon rangos díjára, a Spotlightra jelölte. Mátéval gyakran beszélünk, azért még létezik a kommunikáció a fiatal filmesek és köztünk…”