Nagymamájáról, Vészi Margitról írt könyvet Sárközi Mátyás

 

A hétvégén lezajlott a 90. Ünnepi Könyvhét, a magyar irodalmi élet legfontosabb rendezvénysorozata. A helyszín ezúttal a pesti Duna-korzó volt. A Vigadó tértől a Március 15. térig tömörültek a kiadók, melyek számos új és régi kiadvánnyal várták a könyvszeretőket – hangzott el szerdán a Kossuth Rádió Felfedező című műsorában.

Sárközi Mátyás József Attila-díjas író (Fotó: MTI/Szigetváry Zsolt)

Sárközi Mátyás József Attila-díjas író (Fotó: MTI/Szigetváry Zsolt)

Sárközi Mátyás író, publicista régóta látogatja londoni otthonából a budapesti könyvhetet, ritka az az alkalom, amikor kihagyja ezt a jeles eseményt. Idei könyve a „Margit”, mely nagymamájáról, Vészi Margitról szól, akinek kalandos, tartalmas életébe tekinthetünk be. Margit Molnár Ferenc első felesége, Ady és Puccini múzsája volt, de édesapján, Vészi Józsefen, a híres lapszerkesztőn keresztül is rengetek ismeretségre tett szert a 20. század elején.

Sárközi Mátyás a műsorban elmondta, pszichológiai szempontból érdekesnek tartotta, hogy nagymamája először énekesnő, utána festőművész, majd pedig író szeretett volna lenni, de végül egyik sem lett. Ötletét, hogy könyvét erre a témára fűzze fel elvette, mert szerinte

nagymamájának történetében mélyebbre képes nyúlni.

A könyvben szó van arról, hogy Vészi Margit kegyeiért egyszerre versengett Molnár Ferenc és Ady Endre is – részben azért, mert Vészi Margit apjáé volt a Pesti Napló és ez a karrierjüknek kedvezett, részben pedig azért, mert Vészi Margit egy érdekes, intelligens nő volt – amelyben végül az előbbi győzött, Ady ugyanis „hátrányból indult” erős vérbaja miatt.

Az író arról is beszámolt, hogy amikor nagymamája élete utolsó éveit magányosan töltötte Alicantéban, és azt kérte tőle, tekintsen vissza életére, és írja meg memoárjait. A válasz az volt, hogy a visszatekintések a szép pillanatokra szívszorítóak, ezért képtelen eleget tenni unokája kérésének.

Ennek ellenére Vészi Margit többször is írt levelet, melyben

felfedett titkokat Adyról, Molnárról, sőt még Pucciniról is, aki szintén udvarolt neki egy időben.

Sárközi Mátyás úgy fogalmazott, a könyv „afféle csalás”, hiszen Vészi Margit nem írta meg memoárjait, így csak a leveleiben leírt titkokra, a könyvtári és egyéb kutatásaira, illetve az édesanyja visszaemlékezéseire hagyatkozott a mű megírás közben.