Könyvtámasz – Jo Nesbo: Macbeth

 

Akár azzal is kezdhetnénk, hogy de hová tűnt Harry Hole? Nesbo állandó hőse, a kiégett, ám zseniális nyomozó. Szögezzük le gyorsan: a Macbeth nem az ő regénye. De ettől még ugyanolyan műfaji klasszikus lehet belőle, mint a norvég krimiíró bármelyik regényéből.

Előzményként talán annyi, hogy a nagy múltú (Virginia Woolf és férje által alapított) angol kiadó a Hogarth Press arra kért fel szerzőket, hogy gondolják újra Shakespeare drámáit. Mélyebb irodalmi ismeretek nélkül is jól sejthető, hogy egy krimiíró számára Shakespeare hősei és történetei valóságos paradicsomnak tekinthető. Nem véletlen, hogy a norvég Nesbo, a jelenlegi krimi világirodalom meghatározó alakja a gyilkossággal megalapozott, a hatalom megszerzéséért mindent megtevő Macbethet választotta. És mint azt Nesbo egy videóban el is mondta, hatott rá, hogy fiatalon látta a Polanski-féle feldolgozást, látta színházban a darabot, de Norvégiában nem sokat lehetett Shakespeare-ről tanulni az iskolában, így aztán csak később, felnőtt fejjel ismerkedett össze az angol drámaíró műveivel.

Jo Nesbo norvég krimiíró. Fotó: Youtube

Jo Nesbo norvég krimiíró (Fotó: Youtube)

Nesbo sejtette, hogy nem lesz képes megbirkózni Shakespeare líraiságával, így a történet vázát megtartva, a szereplők nevét átvéve helyezte a történetet a a hetvenes évekbe. Egy nemlétező szürke városba, amely mindentől messze van (különösen a fővárostól), ahol a munkanélküliség, a korrupció, a drogkereskedelem mindent behálóz, a kártyák már rég leosztottak, a vezetési hierarchia kialakult, a bűn és bűnhődés látszólagos nyugodt napjait éli.

Innen hiányzik tehát Harry Hole. A kiégett, volt alkoholista nyomozó (egy-két kivételtől eltekintve) állandó hőse Nesbo regényeinek, s bár a Szomjúságban (2017-ben megjelent regénye) Hole már nem aktív nyomozó, hanem a főiskolán tanító, boldog házasságban élő férfi, az olvasó nem adja fel abbeli reményét, hogy Hole visszatér. Hogy mint a Hóemberben, a Police-ban vagy például a Csótányokban önmagával szemben is kíméletlen módszerekkel kapja el az épp aktuális sorozatgyilkost.

Jo Nesbo: Macbeth - könyvborító

Nos, a Macbeth nem Hole könyve, olyannyira nem, hogy főhőse Macbeth, az antihős. (Amiben persze némiképp hasonlít Hole-ra.) Ugyan valódi hősként tűnik fel, hamar kiderül róla, hogy árvaházban nevelkedett, hogy drogozott, de már régóta tiszta, mint ahogy az is, hogy nevelőapja, a rendőr Banquo ma már kollégája a rendőrségen. Gyorsan megtudjuk, hogy Macbethnek egy komoly szerelme van, álmai asszonya, a Lady, az Inverness kaszinó igazgatója, az egykori utcalány. A nő, aki megbabonázza Macbethet, aki képes úgy manipulálni a férfit, hogy az újra átlépje az erkölcsi határokat.

A hatalom megszerzése mindenáron – ez lesz majd Macbeth egyetlen mozgatórugója, tetteinek oka. Amiért gyilkolni is képes lesz, és parancsba adott gyilkoltatás egyszerű rutinpálya a számára. S hogy mindezt szikrázó elmével és háborítatlan lélekkel tudja elviselni, újra a drog után nyúl. A főzet, amely pszichotikus látomásokat okoz, az egyik legújabb drog a piacon. Hekaté, a helyi drogbáró pedig szívesen méri az új találmányt, hiszen jól tudja, hogy számára így válik irányíthatóvá a leendő rendőrfőkapitány.

Itt mindenki akar valamit a másiktól, mindenki úgy helyezkedik, hogy az számára felemelkedést hozhasson. Kevés természetes emberi kapcsolat akad, de az szerencsére a történet végére csak bebizonyosodik, hogy ez az egyetlen kiút. A segítség, amely a lehető legtermészetesebb, legegyszerűbb módon tud támaszt adni a néha önmagukkal is viaskodó szereplőknek. A néma lelkiismeret végül sokakat eljuttat oda, hogy a korrupcióval szemben a tisztesség oldalára álljon. És ez azért lássuk be, nem rossz hír.

A megoldásig azonban szörnyű gyilkosságok történnek, Macbeth rendíthetetlenül tör előre, semmilyen eszköztől nem riad vissza, hiszen számára a (Shakespeare-i) banyák megjósolták a jövőt. Saját magát is képes arról meggyőzni, hogy gyilkosságai szükségszerűek, az áldozatok valami miatt megérdemelték a sorsukat. Ráadásul Lady, akitől Macbeth az inspirációt kapja, talán még nála is könyörtelenebb. A nőt gyermektelensége és kínzó lelkiismeret-furdalása egy csecsemő megöléséért tényleg az őrületbe kergeti majd, de ekkor már összefolyik a valóság a képzelet árnyaival, egyre sötétebb és fájdalmasabb lesz hőseink számára a létezés.

A Nesbo-regényekben már megszokhattuk, hogy a pusztítás legbrutálisabb formái jelennek meg, itt sincs ez másképp. De a végszó megtisztító, szinte felemelő. Aminek árnyékában már újra ott bujkál a bűn.

A Macbeth Jo Nesbo regényeinek sorában kissé formabontó. De semmit nem veszít lebilincselő stílusából, a feszültség nem enged a szorításból, lélegzetvételnyi szünetet sem engedélyez. Fogva tart, egészen az 534 oldal utolsó soráig. Ami pedig már a Macbeth-történet folytatását sejteti.