Két évig tiltották az első magyar regény megjelentetését

 

Két évig pihent megírása után az első magyar regény, az Etelka, amelynek írója Dugonics András éppen kétszáz évvel ezelőtt halt meg.

Az első magyar regénynek számító Etelka, egy igen ritka magyar kisasszony című művet bizonyos Dugonics András piarista szerzetes, író, költő, matematikus már 1786-ban befejezte, azonban két évig kellett várni a kiadására. Történt ugyanis, hogy a cenzorok a honfoglalás korában játszódó töténetet az épp uralkodó II. József németesítő politikája elleni tiltakozásként értékelték, így nem engedték annak megjelentetését. (A cenzorok nem tévedtek, Dugonics később ezt írta: “Ezen könyvem írásának fő oka vala Magyarországnak akkori siralmas állapotja második József igazgatása alatt”) Hogy ezzel többet használtak a műnek, valószínűsíthető, ugyanis a várakozásnak köszönhetően a megjelent könyvet azonnal szétkapkodták, sőt írója életében három kiadást is megért.

Etelka - az első magyar regény Forrás: Wikipédia

Forrás: Wikipédia

Az Etelka kulcsregénynek számít a magyar irodalom történetében, amely tanítást tartalmaz az uralkodás módjáról és a korabeli politikai és társadalmi problémák megoldásának lehetőségeiről. Ugyanakkor érdekfeszítő olvasmány túlbonyolított kalandokkal, félreértésekkel, udvari intrikákkal, Árpád-kori díszleteivel és 18. századi problémáival együtt is.

Az olvasók számára pedig a regényhez fűzött nagyszámú jegyzet is fontos volt. A jegyzeteknek a regény világának gazdagítása mellett Dugonics a nemzeti értékek megőrzésében is jelentőséget tulajdonított. Ezeknek köszönhetően számos dokumentum lett ismertté magyar nyelven a regény által meghódított közönség előtt.

Bár a nagyközönség ovációval fogadta a regényt, irodalmi elismerése nem volt egységes: Kazinczy és  hívei elmarasztalták ízléstelenségeit, “póriasságát”, lélektani képtelenségeit és kusza meseszövését, bár ők is elismerték érdemét a “régiségek”, a hagyományok felelevenítésében és megszerettetésében. Mert Dugonics regénye hitelesen őrzi meg a korabeli népi szokásokat, közmondásokat, tájnyelvi fordulatokat és népdalokat is.

 

Az író, aki szerzetes és matematikus is volt

Dugonics András Szegeden született 1740. október 18-án. Kereskedelemmel foglalkozó családja Dalmáciából költözött a dél-alföldi városba. Dugonics a kegyesrendiek szegedi gimnáziumában tanult, majd teológiát, filozófiát hallgatott. 1756-ban piarista szerzetes lett, 1761-től tanított is a rend gimnáziumaiban. 1774-ben lett a nagyszombati egyetem (a mai ELTE elődje) mennyiségtan tanszékének oktatója, matematikát, mértant és építészettant tanított. 1777-ben az egyetemmel előbb Budára, majd 1785-ben Pestre költözött, 1788-ban kinevezték az egyetem rektorának. 1808-ban nyugalomba vonult, visszatért szülővárosába, ahol folytatta írói és népnevelői tevékenységét. 1818. július 25-én (egyes források szerint 26-án) halt meg Szegeden.

Kezdetben verseket írt, 1760 és 1763 között kötetbe gyűjtötte költeményeit. Magyar, latin és német nyelvű iskoladrámái a magyar barokk dráma utolsó korszakát képviselik. Trója veszedelme címmel 1774-ben a klasszikus eposzokat dolgozta fel prózában. 1780-ban elkészítette az Odüsszeia első magyar fordítását is, amely Ulyssesnek, ama híres és nevezetes görög királynak csudálatos történetei címen jelent meg. Írt egy latin nyelvű tanítóregényt is az aranygyapjú antik mondájáról (Argonauticon), amelyet később magyarra is átdolgozott A gyapjas vitézek címmel.

Dugonics András író, szerzetes, matematikus, az első magyar regény í rója

Dugonics András író, szerzetes, matematikus, az első magyar regény írójának korabeli portréja (Forrás: Wikipédia) 

A matematika tudományát magyar nyelven először ő szólaltatta meg: 1784-ben jelent meg A tudákosságnak két könyvei, amelyekben foglaltatik a betűvetés (algebra) és földmérés (mértan) című könyve. Művében a számtan, az algebra, a mértan számos műszavát alkotta meg, neki köszönhetjük például a kör, derékszög, egyenlet, köb, gömb, hasáb szavakat is.
1786-ban fejezte be mindmáig legismertebb munkáját, az első valódi magyar regényt, az Etelkát.

Az Etelka sikerén felbuzdulva több kalandos regényt is írt, de színvonaluk meg sem közelítette az elsőét.  Írói-tanári munkásságának fontos része volt nyelvújító tevékenysége: új szavakat alkotott, régieket elevenített fel, az irodalmi nyelvbe emelt számos népnyelvi szót és kifejezést.

Életének utolsó éveiben történetírással és néprajzi kutatással is foglalkozott, több mint tízezer közmondást és szólást tartalmazó nagyszabású munkája, a Magyar példabeszédek és jeles mondások című gyűjtemény azonban csak két évvel halála után, 1820-ban jelent meg.

1876-ban emeltek szobrot tiszteletére, Izsó Miklós alkotása (amelyet Huszár Adolf fejezett be) Szeged első köztéri szobra volt.
Szülővárosa irodalmi, művészeti életében jelentős szerepe volt az emlékére 1892-ben megalakult Dugonics Társaságnak, amely 1952-ben megszűnt, de 1991-ben újjászerveződött. Könyvtára külön gyűjtemény a szegedi Somogyi Károly könyvtárban.
A mai Dugonics András Piarista Gimnázium, Szeged legrégebbi, 1719-ben alapított iskolája is egykori diákja nevét viseli.