Poós Zoltán új regénye egyszerre családregény, identitásregény és egy szerelem története, amelyben egymásba tükröződik múlt és jelen, fikció és valóság. Az Étvágy az imákra szerzője a rendszerváltozás két emblematikus eseménye köré szőve a cselekmény szálait, bemutatja a korszak káoszát, és zenét is ad hozzá. A Kalligramnál megjelent új kötetről a kiadó vezetője, Mészáros Sándor az Írók Boltjában beszélgetett Poós Zoltánnal.
Egy dél-békési, számmal jelölt majorságból költözik a fővárosba Poós Zoltán regényének főhőse, hogy apja nyomdokain haladva építésznek tanuljon. Ahogy távolodik a román határ menti peregi vidéktől, úgy kezdi felépíteni magában a hátrahagyott otthon és saját identitását, majd amikor birtokba veszi Budapestet, birtokba veszi szülőhelyének múltját is. Érkezésének napja egybeesik Kádár János temetésének napjával: 1989. július 14-ét írunk.
Poós Zoltán (Fotó: nullahategy.hu/Horváth Péter Gyula)
Ezen a napon megesik vele minden, szex, drog és rock and roll, ráadásul egy VHK-koncerten összejön élete szerelmével, ám a következő évben, a taxisblokád idején esedékes esküvő éppúgy kétségessé válik, mint a rendszerváltozástól várt társadalmi prosperitás – foglalja össze a regény történetét a Nullahategy.hu. Ez elegendő muníciót nyújt a beszélgetéshez, nem véletlen, hogy Mészáros Sándor elsőként a szerző popkulturális műveltségét hozza szóba, hiszen az Étvágy az imákra sincs szűkében a tárgyalt korra vonatkozó zenei utalásoknak.
Szerinte a szerzőben két ember lakik: a kifinomult szépíró, valamint egy beat- és poprajongó, aki a könyveiben állandóan jelen van. Az író elárulta, a rock’n’roll egész élete háttérzenéje, ma is ragaszkodik hozzá, főleg azokhoz a tételekhez, amelyek fiatalkorában „meglegyintették”. A lemezjátszó számára időgép, ami a felrakott lemeztől függően, pontos koordinátákkal juttatja vissza a fiatalkorába.
Bár hatodikos korában, 1982 tavaszán játszott a Sahara nevű punk bandában, később az elektrometálban utazó Red Marinettiben, az írás mellett soha nem vonzotta a zenei karrier, mert nem szeretett alkalmazkodni, a zenélés márpedig szerinte erről is szól. Ahogy szinte minden Poós-regény, az Étvágy is megidézi Alain-Fournier Az ismeretlen birtok című nosztalgikus-szecessziós regényének valóságból és álomból szőtt kalandos történetét, a kitalált peregi gyerekkor a maga keménységével is egy védett, álomszerű paradicsomnak tűnik, mint a birtok a francia regényben.
