„A geológus és a teológus között csak egy betű a különbség” – megjelent Juhász Árpád új könyve

 

Juhász Árpád geológus, televíziós szerkesztő negyvenévnyi csavargásait, történeteit és persze megannyi fantasztikus ismeretet oszt meg olvasóival legújabb, Egzotikus Latin-Amerika című könyvében.

Juhász Árpád geológus történeteit sokan jól ismerjük. Azt viszont például kevesen tudják, hogy kezdő geológusként a Nemzeti Múzeum kőzettárában reggelenként a főlépcsőn kézen állva lépegetett fel-le – hobbiból. A testedzésen kívül azonban élete legnagyobb és legszenvedélyesebb szerelme az utazás, a felfedezés és útjainak bemutatása lett. Most megjelent könyvében latin-amerikai csavargásainak eredményét meséli el legalább olyan intenzitással, mint ahogy megélte azokat.

Juhász Árpád geológus

Juhász Árpád geológus

„Geológus vagyok, nem tudom megtagadni önmagam, így ebben a könyvben is engem elsősorban a hegyek érdekeltek” – mesélte Juhász Árpád az M5 Reggeli belépő című műsorában. „De mivel a geológus és a teológus között csak egy betű különbség van, érthető módon engem mindig is nagyon érdekeltek a régi civilizációk, amelyek Közép- és Dél-Amerikában nagyon korán létrejöttek. Ami azért elgondolkodtató dolog, hiszen amíg Észak-Amerikában a prérin még az  indiánok bóklásztak  gyalog, még ló nélkül, hiszen a lovak később Európából kerültek Amerikába, közben meg a mexikói magasföldön vagy a Yucatán-félszigeten, Guatemalában vagy Peruban az inkák előtt meglepően magas szintre jutó civilizációk voltak. Olyan fantasztikus kerámiáik voltak, hogy az embernek még ma is tátva marad a szája tőlük, hihetetlen értékű arany-ezüst leletek kerültek elő. Olyan szerencsés voltam, hogy elsőként a világon mi filmezhettük le Lambayeque-nél azt a sírfeltárást egy agyag piramis belsejében, ahonnan Kolumbusz óta a legnagyobb arany leletek kerültek elő érintetlenül a föld mélyéből.

Juhász Árpád - új könyve jelent meg

Juhász Árpádnak új könyve jelent meg

De nekem az erdők is a szívügyeim – folytatta a szerző. Brazília kapcsán az esőerdők jutnak mindenkinek az eszébe, ha kimondjuk azt, hogy Amazónia. De én végigjártam a Peruhoz, Kolumbiához tartozó nagy amazóniai esőerdőket is, ahol hihetetlen romantikus helyszínek vannak. Például a Napo folyónál esténként lestük, hallhattuk a különböző állatok hangjait és gyűjtöttük őket egy lefordított esernyőbe elhelyezett magnóval. Vagy figyeltük a teknősök tojáslerakási szokásait a Csendes-óceán partján, és hát persze voltak kalandok bőven – hiszen ez a könyv 40 év csavargásait foglalja össze. Megesett 1988-ban, amikor Peruban forgattunk egy MTV-s stábbal, hogy slamasztikába kerültünk, mert egy indiánfelkelés közepébe sikerült belecsöppennünk. Minden oldalról körbevették a várost, hatalmas barikádokat emeltek a város szélén, már lőttek is, amikor azt mondta a rendőrparancsnok, hogy nem tudja garantálni a biztonságunkat, szivárogjunk ki az éjszaka leple alatt a városból. Iszonyatos súlyú felszerelésünk volt, a barikádokon, amelyek sziklákból, óriási fákból álltak, kellett átverekednünk magunkat a hegyoldalon. Csónakkal, aztán repülővel menekültünk Limába, kész csoda, hogy eljutottunk oda.