Mélyen őrzi a húsvéti hagyományokat Kelet-Mecsek térsége

 

A Kelet-Mecsek Magyarország délnyugati részén, a Magyaregregy, Komló, Hosszúhetény, Pécsvárad és Mecseknádasd határolta területen fekszik, miközben nagy része Baranya megyéhez, kisebbik fele Tolna megyéhez tartozik. A régióban egymást érik a takaros kis települések, és az itt kialakult falusi turizmus is hívogat.

A Kelet-Mecsek legmagasabb pontja, a mesés nevű Zengő, a túrázás szerelmeseinek kedvelt helyszíne. Zengővárkony pedig kis tájházairól és udvarairól vált híressé, lakói pedig mai napig őrzik a hagyományokat. Tavasszal nemcsak a húsvét és a virágzás jön el, de a helyi hagyományőrző egyesület tagjai szívesen bújnak népviseletbe, hogy a település múltja a jelenben is virágozhasson.

Hagyományok és tojásdíszítő-művészet

Húsvétvasárnap és húsvéthétfő a mulatozás és jókedv napja: a tél végét és a friss kikelet ünnepét is jelenti a turisták örömére. A hagyományőrzés jegyében, a mulatság során természetesen a locsolkodás megszokott rítusa és rigmusai is előkerülnek. Zengővárkony református település, így lakói hagyományos ünnepi szokásait hitéleti hovatartozásuk is megformálta – derült ki az M1 Itthon vagy! című műsorból.

Hímes tojások az alapításának tizedik évfordulóját ünneplő zengővárkonyi Míves Tojás Múzeumban. MTI Fotó: Kálmándy Ferenc

Hímes tojások a zengővárkonyi Míves Tojás Múzeumban (Fotó: MTI/Kálmándy Ferenc)

A díszített tojásokat, köztük számos hímest és írtat is bemutat a tájház udvarának hátsó szegletében található Míves Tojás Múzeum. A gazdag gyűjtemény nagy része Európa, azon belül is főleg a Kárpát-medence vidékén fellelhető tojásdíszítő-művészetre koncentrál. A vitrinekben persze helyet kapnak a tradicionális zengővárkonyi díszítésű tojások is.

Európa egyetlen tojásmúzeumában minden egyes alkotás egy magángyűjtemény része.

Húsvéthétfőn, a böjtöt és az ünnepi elcsendesülést követő sétának is kiváló helyszíne a Kelet-Mecsek, és a hosszúhetényi Almalomb étterem. Az almalombi történet több évszázaddal ezelőtt kezdődött a hosszúhetényi patak szabályozása előtt, amikor a víz még olyan bőséges volt és sebes, hogy a vízimalmok is jól laktak a partján. Az Almalomb maga is egy volt közülük. A malmot ma már egy egyszerű, ám őszinte étterem lakja. Szezonális alapanyagokból közérthető ételeket kínálnak, a menü pedig háromhetente változik.


Múltról és jelenről, egykor volt életekről a hosszúhetényi tájház is tartogat történeteket. A benne található gyűjtemény jelentős része egy helyi vállalkozó gyűjtése, aki beleszeretett a népi életbe és annak tárgyi kultúrájába. A gyűjteményt később a faluvezetés vette gondozásba. A tájházban bejárható a múlt, szobáról konyhára haladva mesélnek az eszközök, a dísztárgyak.

Hosszúhetény borairól is híres.

A régió sajátja a cirfandli szőlőfajta, amelynek eredetén még a szakértők is vitatkoznak.

Egyesek szerint Észak-Olaszországból Ausztrián keresztül jutott Magyarországra, míg mások úgy vélik, mindig is az osztrák föld sajátja volt. A borászok szerint az ebből készülő virágos, fűszeres aromájú, közepes savakkal rendelkező bor könnyen összebarátkoztatható egy hagyományos húsvéti menüsorral is.

A Kelet-Mecsek vidéke pompás kirándulóhely, amelyet számtalan tematika alapján bevehet az ideérkező. Hosszúhetény települése is egyike azoknak, ahol a turisták elvárásainak megfelelően mindig történik valami. A helyszín múltjának beutazását a helyi üvegkiállításon, a Nemes János Művelődési Központban érdemes kezdeni.

A térségben ugyanis nagy múltú, sőt teremtő-erejű az üvegművesség egykorvoltja. A különleges hangulatú kiállításon az üvegművesség múltja és jelene is megmutatja magát, régészeti leletek és mai alkotások tárgyi kultúrájában járható be az üvegművesség története.

Meghatározó helyszín az Óbányai-völgy 

A régió egyik leglátogatottabb természeti helyszíne az Óbányai-völgy. Itt dobog a „Mecsek szíve”. Azt mondják, aki beteszi a lábát a völgybe, az kicsit átlényegül. Az Óbányai-völgyön keresztül könnyű sétával érhető el a névadó Óbánya is. A természeti és épített környezet szépsége miatt a falut olykor „magyar Svájc” néven is emlegetik. Apró tájházában a valaha voltak hangulata szövi a mesék fonalát: megcsodálható, mit hagytak örökül a német ajkú falualapítók.

Gyékény-csuhé és szalmafonás középfokú bizonyítványt adó oktatást kezdtek a békéscsabai Népművészeti Egyesület felnőttoktatási programja keretében. A hallgatók az anyag-előkészítést, a szövést és fonást tanulják meg a képzés során. A képen: Antal Borbála  MTI Fotó: Lehoczky Péter

Gyékény- csuhé- és szalmafonás (Fotó: MTI/Lehoczky Péter)

Hagyományokról Zengővárkonynak is van még bőven mondanivalója. A helyszín ad otthont például az apró, valaha volt istállóból lett kincstárnak, ahol aranyszínű szalmából készült műkincsek között kalandozhatunk. Faluhelyen a szalmafonás is hozzátartozik a húsvéti készülődéshez. A hozzáértők a tiszta, megnedvesített szalmából lapos szalagokat fontak, hogy aztán abból tojástartó készülhessen. A helyszín érdekessége, hogy a világ számos pontjáról találhatók itt szalmakincsek, és a hazai hagyományok is megelevenednek.

A Szalma Kincstár udvarán a régióra jellemző ősi mesterséget, a székkötést is életben tartják. Hajdanán e tudomány mindennapinak számított a régióban. A székkötés anyaga többféle lehet, Magyarországon elsősorban gyékényt, sást, szalmát és csuhét használnak. A néprajzi lexikon szerint a technika a betelepülő németekkel került Magyarországra még az 1700-as évek idején.