Ma megtudjuk, meddig tarthat a tél

 

Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepét február 2-án tartja a katolikus egyház, amikor a közösség Jézus bemutatását ünnepli. A naphoz számos hagyomány, hiedelem társult az idők folyamán. Ilyenkor az állatkertekben minden figyelem a medvékre irányul. A kérdés, hogy a nagy ragadozó ma meglátja-e saját árnyékát, vagy sem.

A hatodik századtól ünnepli az egyház ezen a napon Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepét, amely a nyugati liturgiában Szűz Mária tisztulásának, és a fénynek ünnepe lett. Az elnevezés arra a bibliai történetre utal, amely szerint Szűz Mária a 40 napos Jézust a zsidó hagyománynak megfelelően bemutatta a jeruzsálemi templomban, s ott – az ilyenkor kötelező áldozat fölajánlásakor – Simeon a kisdedet a nemzetek megvilágosítására szolgáló fényességnek nevezte, mondván: úgy világít majd, mint a gyertya egy sötét szobában.

 

A Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepén tartott mise résztvevői a mátraverebély-szentkúti nemzeti kegyhelyen 2016. február 2-án (MTI-fotó: Komka Péter)

A Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepén tartott mise résztvevői a mátraverebély-szentkúti nemzeti kegyhelyen 2016. február 2-án
(MTI-fotó: Komka Péter)

A keresztény istentiszteleteken erre emlékezve szentelik meg ezen a napon az ünnepi gyertyát, amely Jézus egyik legrégebbi jelképe. A negyvenedik napnak jelentősége, hogy a szülő nő 40 napig tisztátalannak számít, ez idő alatt nem teheti be a lábát a templomba. Ez az ünnep Szűz Mária megtisztulásának ünnepe is.

Népi hagyományok

A hagyományos, magyar paraszti társadalomban a szentelt gyertya a bölcsőtől a koporsóig elkísérte az embereket. A gyertyát az újszülöttek mellett tartották a rontó szellemek távol tartására a keresztelés napjáig.

Amikor a fiatal anya először ment a templomba, az úgynevezett egyházkelőre vagy avatásra, szinten szentelt gyertyát vitt a kezében.
Gyertyát égettek a súlyos beteg mellett, szentelt gyertyát adtak a haldokló kezébe, hogy annak fényénél múljon ki a világból. Szentelt gyertya égett a halott mellett is. Mindenszentek napján és halottak napján, de más nagyobb ünnepeken, húsvétkor és karácsonykor is meggyújtották.

Elterjedt hiedelem volt, hogy vihar, égzengés, villámlás és jégeső ellen szentelt gyertyát kell gyújtani. Valószínűleg hasonló védelmi célzattal falaztak szentelt gyertyát az épülő házba is.

A szentelt gyertyát a sublótban, ládafiában tartották vagy szalaggal átkötve a falra helyezték. Turán például a belüknél összekötött gyertyákat a szentképre akasztották. Az Ipoly vidéki falvakban többnyire három gyertyát szenteltettek meg, a kisebbet égzengéskor, viharban vették elő, a nagyobbak közül az egyiket a nagybeteg vagy haldokló kezébe adták.

Időjáráshoz kapcsolódó szokások

Gyertyaszentelő napjához számos időjárásjósló hiedelem is kapcsolódik. Általában úgy vélik, hogyha február másodikán jó idő van, akkor későn tavaszodik. Ezért „Gyertyaszentelőkor inkább a farkas ordítson be az ablakon, minthogy a nap süssön” – tartja a mondás.

A leginkább közismert néphiedelem a medvével való jóslás: ha ezen a napon kisüt a nap és a medve meglátja az árnyékát, akkor visszamegy, és még negyven napig tart a hideg. Ha viszont nincs árnyéka, akkor kint marad, mert tudja, hogy ez a tél utolsó próbálkozása és hamarosan enyhül az idő.

A medvés történet valószínűleg Erdélyből érkezett, és Jókai Mór az Új földesúr című regényéből lett közismert. „Honnan vette a medve e természettudományi bölcsészeti kontemplatív irányeszméket, azt nem tudjuk megmondani, hanem hogy a magyar időjárási észleletek között az rég fel van jegyezve, az bizonyos” – írta Jókai.

Az észak-amerikai legendákban a medve szerepét a mormota vette át. Ez a hagyomány vélhetően az európai bevándorlókkal került az óceán túlpartjára, és olyannyira mély gyökeret vert, hogy arrafelé február másodikát az erdei mormota napjának (Groundhog Day) nevezik.

Az észak-olaszországi néphitben a medve mellett a farkas is megkapta a „meteorológiai előrejelző” szerepét, amely szokás minden bizonnyal a rómaiak Lupercalia ünnepével függ össze. Ezt az ókori itáliaiak február 14-én tartották, s e pogány ünnepen a természet megtisztulását és a rómaiak szent farkasát emelték a középpontba.

Akár meglátja árnyékát a medve vagy a mormota, akár nem, a pontosság kedvéért meg kell jegyeznünk, hogy az időjárási adatok nem teljesen igazolják vissza a néphiedelmeket, így mindenki megnyugodhat, hogy ha az általa nem várt előrejelzésről érkeznek hírek.