Itthon százezer és félmillió közötti demenst tartanak számon, jellemzően a 65 év felettiek betegsége. A klinikai tünetek is e kor felett válnak a beteg és a környezet számára is láthatóvá, de a folyamatok valójában már 10–20 évvel korábban elindulhatnak. Ezért új diagnosztikai módszereket alkalmaznak a korai felismerésben.
A demencia biológiai folyamata évekkel a markáns klinikai jelenségek megjelenése előtt indul, valójában tünetegyüttes, amelyben a beteg folyamatosan veszíti el a megszerzett szellemi képességeit. Több formáját különítik el, amelyek között a leggyakoribb az Alzheimer-kór. Világszerte ötvenmillióra becsülik a demencia előfordulását, de – a várható életidő folyamatos növekedésével –
Magyarországon százezer és félmillió közötti beteget tartanak számon. A betegség kialakulását száznál is több betegség okozhatja, de mivel a legnagyobb kockázati tényező maga az életkor, jellemzően a 65 év feletti idősek betegsége. A klinikai tünetek is e kor felett válnak a beteg és a környezet számára is láthatóvá, de a folyamatok valójában már 10–20 évvel korábban elindulhatnak.
A kép illusztráció (Fotó: Shutterstock)
Külföldön – stigmatizáló hatása miatt – már egyre kevésbé használják a demens beteg kifejezést, inkább gondolkodási vagy neurokognitív zavarról beszélnek. A kezdeti tüneteket, mint például a fáradékonyságot, ingerlékenységet, levertséget vagy depresszióra emlékeztető egyéb jelenségeket a betegek hajlamosak más problémának betudni, és jellemzően nem veszik komolyan, pedig ezek sok esetben már a demencia jelei – mondta Kálmán János, a Szegedi Tudományegyetem Pszichiátriai klinikájának vezetője, a Magyar Demencia Társaság elnöke a hirado.hu-nak.
Az érintettek ilyenkor már a teljesítményük felső határára jutnak el, a mindennapi életben való helytállás nehezedik, ez is ingerültté teszi őket. Az éjszakai alvás nem kielégítő, a személyek és a tárgyak neve sokszor nem jut eszükbe, apróbb hibák, például koccanásos balesetek jelezhetik a teljesítményváltozást.
Hazánkban általában akkor fordulnak szakemberhez (háziorvoshoz, pszichiáterhez vagy neurológushoz), amikor már nagy a baj, és a család számára is aggasztóvá, esetleg tolerálhatatlanná válik a beteg feledékenysége – és ebbe nemcsak az tartozik bele, hogy nem emlékszik a bevásárlólistára vagy a telefonszámokra, hanem az is, hogy adott esetben nem talál haza.
„Veszélyben” vannak a családtagok, gondozók is
Rajna Péter, a Semmelweis Orvostudományi Egyetem tanára, idősgyógyász hangsúlyozta: ha a család felismeri a jeleket, a beteg minden ellenkezése ellenére orvoshoz kell fordulni, és meg kell kezdeni a terápiát, ugyanis a demencia számos fajtája kezelhető, például agyvízlevezetési-zavar esetén egyszerű műtéttel gyógyítható.
Beszélt arról is, hogy a demencia az idővel előrehaladó betegség, amelynek egyes szakaszaiban a beteg éveket tölthet el. Külön felhívta a figyelmet erre az állapotra, mert ilyenkor a teher és szenvedés már nem a beteget érinti, hanem az ápoló hozzátartozó lesz a legveszélyeztetettebb, elsősorban érzelmi-lelki, de sokszor fizikai értelemben is.
Sokáig lehetne vitatkozni azon, hogy egy demens, Alzheimer-kórban szenvedő betegnek otthon, a családja körében van a helye vagy egy szakintézményben.
Azoknak, akik végül az intézményi ellátást választják otthonápolás helyett, az anyagi terhek mellett a társadalmi ellenállással is meg kell küzdeniük. A fordulópont ebben az úgynevezett miszidentifikáció, vagyis a hanyatlásnak az a szintje, amikor a beteg már nem ismeri fel a hozzátartozóját. A család bármilyen döntést hoz, számára krízishelyzetet jelent, amelyben sokszor átmeneti (pszichoterápiás) segítségre, támogatásra szorul.
Az érzékszervi zavarok sokat ronthatnak
Sokakat meglephet az a tény, hogy az idősödéssel járó érzékszervi gyengülések, például a hallásproblémák a demens beteg teljesítményét mennyire meghatározhatják. A romló látás, hallás tovább szűkíti a beteg mentális kapacitását.
Kevesebb lesz a társas érintkezés, a beszélgetések, viták, közös gondolkodások által generált agymunka, ami tovább gyorsíthatja a leépülést. Rajna Péter ehhez még azt tette hozzá, hogy
Azt javasolja, kezdetnek akár a napi szintű naplóírás is megfelel, amivel arra kényszerítjük magunkat, hogy este emlékezzünk vissza a történtekre, lehetőleg minél részletesebben.
Szerinte fontos a közösségi részvétel, az időseknek azt javasolja, a családi teendők koordinálása mellett akár keressenek egy kedvtelésüknek megfelelő nyugdíjasklubot, ahol hasznosnak érezhetik magukat. Rajna Péter kiemelte: mivel körülbelül negyvenéves korunkban tetőz a szellemi teljesítményünk, érdemes már akkor gondolkodni azon, hogy a rendszeres szellemi olajozást milyen formában képzeljük el idős korunkban.
A kép illusztráció (Fotó: MTI/Bruzák Noémi)
Fontos az életmód
Az agyi folyamatok időbeli felismerése fontos. Kálmán János azt mondja, oki terápia egyelőre nincs, az időben elkezdett életmódbeli változások azonban eredményesek lehetnek. A gyógyszerek csak a tünetek elmélyülését képesek lassítani, a gondolkodási és emlékezési funkciók átmenetileg akár javulhatnak is kissé. Sikereket inkább a megelőzésben lehet elérni, rendszeres fizikai és szellemi aktivitással, illetve az agyi keringés és anyagcsere javításával.
Új diagnosztikai módszereket alkalmaznak a korai felismerésben
A Szegedi Tudományegyetemen is évek óta kutatják a korai felismerés lehetőségeit, egyik módszerüket már szabadalmaztatták. Nyelvészekkel, a mesterséges intelligenciára szakosodott szakemberekkel és pszichiáterekkel egy olyan, a spontán beszédet vizsgáló programot készítettek, amely rögzíti a beteg beszédét, elemzi, és az így elemzett mintáról már könnyen eldönthető, hogy hasonlít-e például az alzheimeres beszédmintára. A szabadalmat Magyarországon már sikeresen alkalmazzák, angol nyelven már működik, most a német nyelvterületen kísérleteznek.
Az egyetem másik módszere a könnyelemzésen alapszik: egy korábbi kutatásból ugyanis az derült ki, hogy az Alzheimer-kórban szenvedő betegek könnyösszetétele sajátos kémia tulajdonságokkal rendelkezik, így a beteg mintája alapján meghatározható a fokozott kockázat. Ez a módszer jelenleg szabadalmi eljárás alatt van.
A szakemberek szerint az kóros öregedési folyamatok kezelésében minden tudományterületnek hozzá kell tennie a maga megoldásait, és ebbe beletartozik a szociális terület is. A modern társadalmakban az idősek aránya a népességen belül folyamatosan nő, megkerülhetetlen, hogy olyan problémákkal kerüljünk szembe, amelyek eddig ismeretlenek voltak.
