Tavaly október 1-jétől hatályos az a kormányrendelet, amely az állami finanszírozásban elvégezhető lombikprogram kibővítéséről született. Szükség is volt erre a lépésre, ugyanis egyre több magyar pár küszködik meddőséggel, és még mindig alacsony a lombikprogram sikerrátája. Az is gond, hogy általában még mindig stigmatizáló mind a női, mind a férfi meddőséggel foglalkozni, pedig a korán elkezdett kezeléssel javulhatnak az esélyek – fogalmazott a Kossuth Rádió Napközben című műsorában egy lombikprogrammal foglalkozó szakember.
Kilenc év és hat beültetés után ikrei lesznek egy miskolci házaspárnak. Történetük lehetne egyedi is, azonban mégsem az, ugyanis egyre több magyarországi házaspár küzd a meddőség ellen. A Kossuth Rádió Napközben című műsorában a várandós kismama elmondta: lelkileg sokkal inkább megterhelő volt, mint fizikailag, és anyagilag is sokat áldoztak a kilenc év alatt, ugyanis minden egyes kezelés az állami támogatás ellenére is sok pénzbe került. És néha ez sem elég a sikerhez, hiszen az sokszor hajszálon múlik. Egy másik, leendő anyuka úgy fogalmazott: amikor mégsem történik meg a beágyazódás, akkor gyászhoz hasonló az érzés, a fogantatást viszont kimondhatatlan öröm kísérte.
Nagy Gábor, a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Központi Kórház és Egyetemi Oktatókórház Szülészeti és Nőgyógyászati Osztályának vezetője kiemelte, a házaspárok 10–15 százaléka meddő; ezt azt jelenti, hogy a folyamatos peteérés ellenére ennyi házaspárnál nem történik meg a fogantatás 12 hónap alatt. A lombikprogrammal csak egy újabb esélyt kapnak, hiszen elmondta: a sikerráta „huszonegynéhány” százalék.
Csaknem százezer magyar pár érintett a meddőségben
Sipos Miklós, a lombikprogramban érdekelt Forgács Intézet igazgatóhelyettese a műsorban ismertette: világszerte, így Magyarországon is nő a meddő házaspárok száma. A férfiak termékenysége drámaian csökken, a nők pedig egyre később vállalnak gyereket, pedig a kor előrehaladtával csökkennek a petefészek funkciói, emellett évente mintegy fél százalékkal nő világszinten a korai menopauza előfordulása. Kihangsúlyozta: napjainkban mintegy 100 ezer magyar pár érintett a meddőségben.
A meddőség okaival kapcsolatban kifejtette: annak egyik legfontosabb tényezője az életkor, ugyanis egy 40 éves nőnek az esélye arra, hogy a lombikprogramban teherbe esik, szűk 15 százalék lesz csupán, innentől kezdve évente felére csökken az eredményességi mutató, egészen 44 éves korig, amikor csak 2 százalék lesz. Ezenfelül csak minden századik lombikbébi születik élve – mondta a Forgács Intézet vezetője. Férfiakra is kitért: szociológiai és társadalmi kérdések színesítik a fertilitást, hiszen egyre gyakoribb, hogy 50 és 60 évesen kerülnek családalapítás közelébe férfiak, azonban ebben a korban már nem az a nemzőképesség jellemző rájuk, mint korábban. Felhívta a figyelmet: egyes kutatások szerint az 50 év feletti apai életkor megnöveli egyes mentális rendellenességek előfordulását, így például az autizmus gyakrabban fordul annál a gyereknél, ahol az apa 50 év feletti korban nemzi őt.
Kénytelen volt a WHO a hetvenes években lerontani a normális férfi termékenyítő-képesség jellemzőit, a normális spermakép standardjait lerontani, mert olyan nagymértékben csökkent a spermiumkvalitás, hogy gyakorlatilag a férfiúi populáció nagy része esett volna bele a meddő csoportba, tehát amiatt, hogy javítani nem tudtunk a nagy romláson, adminisztratív úton kellett megváltoztatni a kereteket – fejtette ki a szakember, miért változtattak a standardokon csaknem 50 éve. A változásnak környezeti tényezői lehetnek, de ezt még nem sikerült kideríteni, hogy konkrétan melyek. Természetesen egy mozgó spermiummal már tud csodát tenni az orvostudomány, nem kell hozzá több millió, mint a természetes fogantatáshoz – tette hozzá.
Azt leszögezte, hogy orvosi értelemben a férfimeddőség könnyebben kezelhető, mint a női, az sokkal szűkebb spektrum szokott lenni, ugyanis idősebb korban sokkal kevesebb megfelelő női petesejt használható fel megtermékenyítés céljára.
A meddőség lelki oldalát érintve úgy fogalmazott: sokan évekig titkolják, hogy meddők, vagy megpróbálják saját maguk kezelni, és nagyon gyakran későn fordulnak orvoshoz. Sipos azt is tanácsolja a pároknak, hogy 38 éves kor felett már ne várjanak 12 hónapnyi célzott, de sikertelen házasélet után, hanem fél év után forduljanak orvoshoz.
