A pszichiátriai betegségek jelentős része gyermekkorban kezdődik

 

A WHO adatai alapján a pszichiátriai zavarok gyakorisága korábban soha nem látott módon emelkedik. Az ilyen jellegű betegségek mintegy hetven százaléka ráadásul gyermek- és serdülőkorban kezdődik, tehát a szülők is érintetté válnak – ami hatványozza a problémát. Kinek a kezében van a megelőzés eszköze? A Kossuth Rádió Napközben című adásában szakértők bevonásával próbáltak választ találni a kérdésekre.

Az elmúlt hétvégén rendezték meg Debrecenben a Magyar Pszichiátriai Társaság éves konferenciáját, amelyen a fő téma a pszichiátria fejlődése volt, illetve azon belül is külön hangsúlyt kapott a gyermekpszichiátria – mondta el a Kossuth Rádióban Rihmer Zoltán, a társaság elnökségének tagja, kiemelve: a pszichiátriai betegségek mintegy 70-75 százaléka gyermek-, illetve ifjúkorban kezdődik.

Ilyen jellegű problémára számos jel utalhat a szakember szerint, amit a szülő, a pedagógus is észrevehet. Ha például romlik a gyerek tanulmányi eredménye, ha túlmozog – mindez már lehet jelzés. Szerencsére azonban – emelte ki – egyre gyakrabban ismerik fel a pedagógusok, ha egy gyerekkel olyasféle probléma van, amely – legalábbis első lépésben – gyermekpszichológiai segítséget igényel, amit, amennyiben indokolt, gyermekpszichiáteri gondozás is követhet.

 

 

A műsor másik vendége, Tibenszky Moni Lisa, a Felelős Szülők Iskolájának vezetője azt hangsúlyozta: a legfontosabb talán az, hogy „a felgyorsult világban is próbáljunk meg odafigyelni a gyereke” és arra, hogy mindig legyen arra ideje, hogy egy családi beszélgetés alkalmával elmondja, ha problémája van, és esetleg kiderüljön, mi állhat egy-egy „hiszti” hátterében.

Tibenszky Moni Lisa úgy véli, ha egy gyerek viselkedésében bármilyen rendellenességet, változást, a jellemétől idegen dolgokat tapasztalunk, azt minden esetben jelzésnek kell tekinteni. Nemcsak a testi betegségeket kell figyelni, hanem a lelkieket is – hangsúlyozta – „mert lehet, hogy egy-egy iskolai kiközösítés, egy új tanár, új élethelyzet megviseli a gyereket. Az már egy sokadik szint, amikor rossz jegyeket visz haza”.

Fotó: Shutterstock

Fotó: Shutterstock

Egy családi kirándulás, beszélgetés, az ünnepek „megülése” kiváló apropó lehet arra, hogy fény derüljön az ilyen jellegű dolgokra. A szakember szerint ilyenkor kezdetben a gyerek jellemzően felszínes dolgokról mesél, aztán egyszer csak kibuggyan a probléma is. „Hallgassuk meg őket, mert talán nem fogják újra elmondani” – figyelmeztetett Tibenszky Moni Lisa, aki szerint nem kérdés, hogy a szülők jót akarnak a gyereknek, csak az nem biztos, hogy mindig a jó utat választják. Egy „versenyistállóba”, elitiskolába küldött gyereknek lehetséges, hogy pont a családi fészek, a családi támasz, a pszichológiai biztonság hiányzik.

A Magyar Pszichiátriai Társaság alelnöke, Osváth Péter a műsorban megerősítette, valóban a sok adat utal arra, hogy mennyire fontos az úgynevezett fejlődéspszichológiai szemlélet, vagyis az, hogy próbáljuk ezeknek a betegségeknek az eredetét a gyerek- és/vagy serdülőkorban megtalálni.

Az egyes gyerekeket – kiközösítés és hasonlók útján – krízisbe hajszoló agresszív osztálytársak, ismerősök családi hátterét is érdemes felderíteni. Ostváth Péter felhívta a figyelmet arra, hogy a gyerekkori bántalmazás gyakori tünete például az, ha a gyerek agresszíven reagál. „Ezért hívnám fel a kollégák, a pedagógusok figyelmét arra, ha egy gyerek rossz, az egy jelzés. Ne haragudjunk rá, hanem keressük meg az okát, ezzel akár tragédiák is megelőzhetők.”

Rihmer Zoltán hozzátette, hogyha egy iskolás, egy kamasz szekírozás, kiközösítés miatt öngyilkos lesz, az fölveti nemcsak annak a gyanúját, hogy az őt zaklatókkal baj van, hanem annak lehetőségét is, hogy az illetőnek már eleve volt valamiféle szorongásos depressziós zavara. Hiszen a gyerekek – emelte ki a szakember – valóban nagyon kegyetlenek is tudnak lenni, általában kiszúrják azt az osztálytársukat, aki egy kicsit furcsán viselkedik – talán éppen a depressziója miatt visszahúzódó. Fontos, hogy ezt a pedagógus is felismerje – hívta fel a figyelmet.