Amit ma már biztosan tudunk a stresszről

 

Bár a társadalom tagjai már jóval korábban szembesültek a stressz okozta panaszokkal, mégis csupán néhány évtizede kap fokozottabb figyelmet a betegség. 110 évvel ezelőtt született Selye János, a stresszelmélet atyja, aki 1936-ban közzétett publikációjával tette ismertté a tudományos világban az új jelenséget.

Az amerikai polgárháború idején a katonák már a stresszre tipikusan jellemző tüneteket produkáltak, és később, az első világháború alatt is: ekkor ezt a bénító szorongást harctéri sokknak nevezték el. Később, a második világháború idején a poszttraumás stresszt háborús idegkimerültségnek nevezték.

A második világháború után jelentkezett a koncentrációs tábor szindróma, és a vietnami háború után is különböző pszichiátriai betegségeiről számoltak be a veteránok.

Patkányokon kísérletezett, felfedezte a stresszt

Amit azonban akkor az orvosok nem vettek figyelembe, az a stressz hosszú távú hatása, amely békeidőben is kihatott. Éppen ezért nevezhetjük forradalminak a 110 évvel ezelőtt, 1907. január 26-án született Selye János orvos, orvosbiológus, kémikus, a stresszelmélet kidolgozójának elméletét, melyet 1936-ban a Nature című lapban közölt Károsító tényezőkkel előidézett szindróma címmel.

A stresszelmélet később több száz kutatás inspirációjává vált.

Selye János osztrák-magyar származású kanadai orvoskutató patkányokon tanulmányozott hormonális változásokat, és az 1930-as évek végén arra a felfedezésre jutott, hogy a patkányok nem csak a placebókra és hormoninjekciókra reagálnak, de a kísérletek által okozott stresszre is. Ez a stressz okozta több ízben a patkányok megbetegedéseit, valamint halálát is.

Egy felvétel Selye János professzort bemutató szentesi kiállítás anyagából. MTI Fotó: Reprodukció

Az elmélet

Selye János elmélete szerint, amikor egy élő szervezetet valamilyen speciális inger ér, akkor arra meghatározott módon reagál – például, amikor valamilyen tárgy közeledik hirtelen a szem felé, a szemhéj hirtelen lecsukódik. Ezek az ún. specifikus reakciók, amelyek nem érintik a szervezet egészét. Azonban vannak olyan helyzetek, amikor az egész szervezet aktiválódására szükség szükség van. Csaba György Selye János és a stresszelmélet című cikkében példaként azt írja: ilyen reakció például, ha a síneken állunk, és észrevesszük, hogy közeledik nagy sebességgel a vonat.

Ekkor vészreakció indul, melyet a vegetatív idegrendszer szimpatikus része indít. A szívműködés és a légzés is felgyorsul, emelkedik a vérnyomás, élénkül az agytevékenység, több vérhez és több energiához jutnak az izmok, bizonyos testtájakon pedig összehúzódnak az erek, kitágul a pupilla, csökken a gyomor- és a bélműködés stb.

Harc vagy menekülés

Ez a reakció a szervezet védekezésének szolgálatában áll, és lehetőséget teremt a harcra, vagy épp a menekülésre (ezt nevezik fight or flight helyzetnek).

A reakció vagy leküzdi ezt a veszélyeztető hatást, vagy nem, az azonban biztos, hogy nem tartható fenn sokáig. Ha az inger továbbra is fennáll, akkor egy adaptációs fázis alakul ki, vagyis a szervezet igyekszik alkalmazkodni a megváltozott körülményekhez.

Ha a külső hatás tartós, akkor a védekezési mechanizmus kimerül (ezt nevezi Selye harmadik fázisnak) és akár halálhoz is vezethet.

A kutató a provokáló tényezőket stresszoroknak, az állapotot stressznek nevezte el, a fent leírt háromfázisú rendszert pedig, amely a védekezési mechanizmusban részt vesz, általános adaptációs szindrómának nevezzük.  A mellékvese velőállományának hormonja, az adrenalin elsősorban az első fázisért, vagyis a vészreakcióért felelős, a mellékvesekéreg hormonja, a kortizon pedig a második és harmadik fázisért.

Selye János Nobel-díjas tudós az Akadémia Kiadó könyvesboltjában dedikálja magyarul megjelent könyveit. A világhírű kutatóprofesszor az Akadémia Kiadó meghívására érkezett Magyarországra. MTI Fotó: Molnár Edit

Selye kísérletei során nemcsak injekciókkal, hanem különféle ingerekkel, hideggel, meleggel, valamint különböző fizikai terheléssel is kiváltotta ezt a reakciót a patkányokon.

“Nem a stressz öl meg, hanem az, ahogyan reagálsz rá” – fogalmazta meg a mintegy tíz nyelven beszélő,  68 tudományos társaság tiszteletbeli tagjává választott Selye János, akinek nevéhez negyven könyv, illetve mintegy 1700 közlemény fűződik.

Néhány dolog, amit tudunk a stresszről

A legfrissebb kutatások – amelyek többek között az 1936-ban született tanulmányt is alapul vették – ma már számos tanáccsal szolgálnak stresszhelyzetekre, valamint a megbetegedések kialakulásának megelőzésére. És habár még mindig a kutatások alapját képezi a stressz, néhány dologban már biztosak lehetünk a kérdést illetően.

1. A stressz hatással lehet egész testünkre

Selye három nagy változást észlelt stressz hatására: az egyik a mellékvese kéreg jelentős megnagyobbodása, a második a timikolimfolikus rendszer sorvadása, a harmadik pedig a gyomorban és nyombélben vérző fekélyek kialakulása.

2. Létezik jó és rossz stressz

A stresszelmélet alapján már tudjuk: létezik rossz és jó stressz is. Ahogyan Selye János is mondta: a stressz az élet sója. Habár a kifejezést kizárólag negatív kifejezésként használjuk, a kutató tisztában volt vele, hogy egy kis stressz izgalmassá teheti életünket. A mellékvesék azonban nem tesznek különbséget jó – ún. eustressz – és rossz stressz – distressz – között, ugyanakkor agyunk képes szabályozni, hogyan reagálunk.

3. Még mindig kutatási terület

Selye tanítványai a stresszhez társuló gyomorfekélyt, illetve kialakulásának megelőzését tovább kutatták. A későbbi kutatásokból kiderült, hogy a dopamin, a testben felszabaduló vegyület segíthet a megelőzésben. Emellett jelenleg is új gyógyszereket tesztelnek a stressz legyőzése érdekében.

4. Újabb  betegségek kerültek napvilágra

Míg korábban Selye János meghatározta a stresszfekély fogalmát, addig, különösen az elmúlt évtizedekben kiderült, hogy a stressz más gyomorbetegséggel, például gyulladásos bélbetegséggel is együtt járhat.

5. A kutatók folyamatosan keresik a megoldást

Mind az amerikai, mind a nemzetközi stresszkutató szervezetek és kutatási intézetek újabb és újabb vizsgálatokat végeznek és számos stratégiát dolgoznak ki a stresszkezelésre. E szervezetek gyakran együttműködnek más egyetemekkel, ahol azokat a kutatásokat finanszírozzák, melyek a legújabb stresszkezelési technikákat, a stresszfekélyeket és stresszhez kapcsolódó autoimmun betegségek legújabb fejleményeit vizsgálják.

Selye János 1982-ben halt meg. Életünk és a stressz című könyve 1964-ben jelent meg magyarul, melyből a mai napig gyakran idéznek. A kutató sokszor megfordult hazánkban, számos előadást tartott, és gyakran szerepelt különböző televíziós műsorokban is.

A megfelelő egyensúly megtalálásához Selye János a következő instrukciókat adta könyvében: „Harcolj mindig, ha a cél nemes, De ne állj ellen, ha nem érdemes”.