Vannak olyan találkozások, amelyek megváltoztatják az életünket

 

Omar Sy új filmje, a Yao nyáron látható a magyar mozikban. A Szenegálban játszódó mozi egy különleges vándorlás története, amelyben a már Franciaországban született színész megtalálja afrikai gyökereit. A film rendezőjével, Philippe Godeau-val beszélgettünk Budapesten, aki a Frankofón Filmnapok keretében látogatott Budapestre.

– Pályája során számos film producereként dolgozott, de több filmet is rendezett. Egy korábbi interjújában úgy nyilatkozott, hogy magát öreg producernek, de fiatal rendezőnek tartja. Utoljára 2013-ban rendezett filmet, mi történt azóta?
– Egész életemben csak a moziban, csak a filmes világban dolgoztam. Már elmúltam negyvenéves, amikor az első filmemet rendeztem. Korábban soha nem jutott eszembe, hogy nekem filmet kellene rendeznem, kizárólag producerként gondoltam magamra, producerként dolgoztam, és ezzel remekül elvoltam. Nem gondoltam a váltásra, egészen addig, amíg meg nem vásároltam a Javulás útján című filmet, amelyhez egyszerűen nem találtam rendezőt. Daniel Auteuil – akivel a filmben együtt dolgoztunk – bátorított, hogy rendezzem meg én a filmet, ami hatalmas élmény volt. Mondhatom, hogy ez a momentum indított el ezen az úton. De még egyszer hangsúlyozom, nem akartam rendező lenni, de nagyon jól érzem magam ebben a szerepben. Az biztos, hogy sosem tudnék olyan filmet készíteni, rendezni, ami nem áll hozzám közel, de az is biztos, hogy a következő filmmel már nem szeretnék öt évet várni, két ötletem is van, a jövőben ezekből szeretnék választani.

IMG_20190302_103200

(Fotó: Tamás Dorka)

– A film alapötlete két különböző, de mégis egymáshoz köthető kultúrából érkező ember, egy gyerek és egy felnőtt egymásra találása, ami más rendezőknél is téma volt már. Ez a film mivel ad a nézőnek többet, mi volt a film alapüzenete, készítésének célja?
– Ha mindenképp meg szeretnék fogalmazni egy célt, amiért elkészült a film, akkor az az, hogy megmutassam a nézőknek Afrikát. Nem elmagyarázni, hanem éreztetni szerettetni volna, milyen az az ország, ahol 16-17 éves koromban jártam, és amikor persze még teljesen más kérdések foglalkoztattak, mint most. Nemcsak Szenegál szépsége volt a fontos – ami jó eséllyel rabul ejti a látogatót – hanem az, ahogyan az emberek élnek, közel a természethez. Az ott élők egészen másképp viszonyulnak a például a tárgyakhoz vagy az időhöz. Itt Európában ezt mi másképp látjuk, és szerintem nagyon fontos, hogy tudjuk, mások másképp élnek.

yao 1

(Fotó: Mozinet)

– A filmben Yao, a szenegáli kisfiú nagyon bölcs. Több olyan „kiszólása” is van, amelyből a néző azt gondolhatja, éppen a természet közelsége miatt, de ezek az emberek mintha többet tudnának az életről ott, mint mi itt Európában.
– Nem feltétlenül a természethez való közelség az, ami az ott élőket bölccsé teszi, akár már gyerekkorban is. Nagyon nehéz visszaadni, hogyan is élnek ők Afrikában, de az tény, hogy az ottani társadalmakban a gyerekek sokkal hamarabb önállósodnak, mint itt, Európában. Ez azért is van, mert sok gyerek születik egy családban, a felnőttek dolgoznak, a szülőknek egyszerűen nincs más választásuk, mint szabadon engedni a gyerekeiket, hogy azok boldoguljanak. A bölcsesség talán inkább abból a több generációs családmodellből ered, ami Afrikában jellemző, hiszen a családok együtt élnek, egymást segítik, a gyerekek óhatatlanul is eltanulják a felnőttek életmegoldásait. A spiritualitás szintén hozzátartozik az ottani élethez, átszövi azt, hiszen Szenegálban sem mindenki muzulmán, de mindenki hisz valamiben, és ez a hit jelen van a mindennapi életben is.

yao 2

(Fotó: Mozinet)

– A főszereplő, Omar Sy élete mennyire köszön vissza? Hiszen ő maga is Szenegálból származik, és színész lett, mint a filmben Monsieur Tall.
– Ez a film egy fikció, nem életrajzi film. Amikor Omar elfogadta a felkérést, már akkor egyértelmű volt, hogy a film Szenegálban játszódik majd. Rendezőként szeretem a valóságot és a fikciót keverni. A forgatókönyvet mindig úgy igyekszem megírni, hogy hagyjak egy kis szabad teret magának a fikciónak is. A film egyik jelentében az autószerelő idős felesége a folyóparton táncol és imádkozik. A forgatókönyvben csak az szerepelt, hogy az Omar Sy által megformált karakternek táncol. A színésznő azonban két nappal a jelenet forgatása előtt odajött hozzám, és azt kérte, menjek vele a folyópartra, ahol megmutatta a tánccal, imádkozással egybekötött rituálét. Azt mondta, szeretné ezt a főszereplő karakternek ajándékba adni. Nagyon szeretem, ha a film a forgatás alatt képes a maga útját is bejárni, és így olyan megoldásokat is alkalmazhatunk, amelyeket eredetileg nem is terveztünk.

– A film motorja tulajdonképpen az a rajongás, amit Yao érez a híres francia színész iránt, hiszen azért szökik el a faluból, hogy találkozzon a bálványával – vállalva ezzel atyai pofont is. Az ön életében volt hasonló élmény?
– Általában a filmjeim elkészítése után veszem észre, hogy valójában mi jellemezte azokat. Azt gondolom, hogy a rendezőként jegyzett filmjeimet az apasággal való kapcsolat hatja át, a producerként készítetteket pedig inkább a másság elfogadása. Jellemzően a filmek befejezése után lesz világos, hogy mi volt a katalizátor. Afrika érzékeltetése és bemutatása mellett az apaságot szerettem volna érzékeltetni a filmben, a gyerek és az apa oldaláról is. Omar Sy javasolta, hogy a saját apáinknak ajánljuk a filmet, és ennek nagyon örültem. Visszatérve a rajongásra, a film elején még Yao rajong a nagy francia filmcsillagért, de ahogy megyünk előre a történetben, fordul a kocka, és mintha a felnőtt ember csodálná a tízéves gyereket a személyiségéért, és azért, amit érte tett.

yao 3

(Fotó: Mozinet)

– Spoiler nélkül, de a film egyik fontos jelenete, amikor a főszereplő – ha képletesen is – de a két gyerek között választ: visszamegy-e Franciaországba, vagy hazakíséri Yao-t a faluba. Az utóbbi mellett dönt, ami egy kicsit olyan, mintha bejárná azt az életutat, ami az övé is lehetne, ha történetesen Szenegálban születik.
– Véleményem szerint a főszereplő tudja, hogy az Afrikában megéltek megváltoztatják az életét, nem ugyanaz az ember lesz, mint aki Franciaországból eljött. Szerintem közelebb kerül a feleségéhez, akitől éppen elválni készül, és valószínűleg közelebb kerül a kisfiához is, akit nagyon keveset lát. Omar gyerekei is nagyon messze élnek tőle, egy kicsit mintha nekik ajánlaná ezt az alkotást. Biztos vagyok abban is, hogy az életben vannak olyan találkozások, amik megváltoztatják az életünket, a többi emberhez való hozzáállásunkat, olyan hatással vannak ránk. Hiszem, hogy a felnőtt és a gyerek főszereplő találkozása is ilyen.