Életet próbálnak lehelni az uniós integráció motorjába

 

Az uniós integráció motorjának is nevezett német-francia együttműködést szeretnék „felpezsdíteni” a felek, ugyanis hamarosan Angela Merkel és Emmanuel Macron aláírja a megújított szerződést. A dokumentum számos területen szorosabbra fűzné az együttműködést. Szakértők szerint azonban az eredeti szerződés politikai kontextusa nagymértékben más volt.

Több mint 55 éve, 1963-ban egy teljesen más történelmi helyzetben köttetett meg a német-francia baráti szerződés, amelyet két ikonikus politikus,

Konrad Adenauer és Charles de Gaulle hozott tető alá.

Most, 2019-ben utódaik, Angela Merkel és Emmanuel Macron a szerződés megújítására és kiegészítésére készülnek. Ha minden a tervek szerint halad, január 22-én alá is írják ezt a megállapodást.

A dokumentum a tervezet szerint a kül-, és biztonságpolitika, az oktatás, a kultúra, a kutatás és a technológia, valamint a klíma és környezetvédelem, a határvidékek és a civil társadalmak közötti együttműködések területén fogja szorosabbra fűzni a Németország és Franciaország közötti kapcsolatokat. Múlt jelen és jövő, avagy honnan indult és merre tart Berlin és Párizs kapcsolata? – ez volt A nap kérdése című műsor témája.

Angela Merkel német kancellár fogadja Emmanuel Macron francia elnököt a berlini Királyi palota építkezésén (Fotó: MTI/EPA/Clemens Bilan)

Angela Merkel német kancellár fogadja Emmanuel Macron francia elnököt a berlini Királyi palota építkezésén (Fotó: MTI/EPA/Clemens Bilan)

Az európai emancipáció elindítása volt az eredeti cél?

Az eredeti német-francia barátsági szerződés tavaly volt 55 éves. Az 1963. január 22-i Elysée-szerződés lényegében egy hosszú távú európai sikertörténet – jelentette ki a Kossuth Rádió műsorában Kiss J. László, a Corvinus Egyetem tanára.

Mint mondta, a két említett államférfi, de Gaulle és Adenauer megállapodott abban, hogy egy megbékítési kultúrát, egy közös emlékezéskultúrát indítanak el, majd intézményesítenek. Ugyanakkor de Gaullenak egy olyan gondolata is volt, hogy ezzel a német-francia együttműködéssel tulajdonképpen

az európai emancipációt indítják el az Egyesült Államok dominanciájával szemben.

Hozzátette: a francia-német együttműködésnek már a kezdetekkor megvolt az ambivalenciája.

Az együttműködés története legitimálta és megerősítette azt, hogy olyan együttműködésről van szó, ami Európa motorját hozta létre, és egy fontos strukturális elemévé vált az európai integráció folyamatának – fogalmazott Kiss J. László.

Kifulladni látszik Európa integrációs motorja

Teljesen más helyzet volt 1963-ban az európai kontinensen, elég arra gondolnunk, hogy Európa politikailag is teljesen megosztott volt akkor – hívta fel a figyelmet Törcsi Péter. Az Alapjogokért Központ kutatási igazgatója szerint a német-francia megbékélés sem volt olyan állapotban, mint azt most tapasztaljuk.

Véleménye szerint nem véletlenül fűztek nagy várakozásokat akkoriban a szerződéshez, hiszen az akkor nemcsak politikailag tett volna jót az európai integrációnak, hanem gazdaságilag is.

Teljesen más volt az akkori politikai kontextus – húzta alá a szakértő.

Kihívásokkal állnak szemben

Jelenleg sokkal inkább egyfajta reakció a német-francia együttműködés megerősítése. Reakció többek között a visegrádi négyek – Csehország, Lengyelország, Magyarország és Szlovákia – szoros együttműködésére, ami az utóbbi években egyre jobban működik. Illetve a napokban jelentették be az olaszok és a lengyelek, hogyan ugyan még ha csak kezdetleges stádiumban is gondolkodnak erről, de egy Varsó-Róma tengelyt szeretnének kialakítani – fejtette ki Törcsi Péter.

Mint mondta, a francia-német tengelynek tehát kihívást jelent, hogy egyre több szövetség alakul ki.

Korábban is volt akarat a megerősítésre

Jelenleg nem választás kérdése az európai védelmi és biztonságpolitikai együttműködés – mondta Kiss J. László, majd hangsúlyozta, ez szükségszerű. Véleménye szerint a kooperáció előtörténete is mutatja a francia törekvéseket, hiszen

Macron már korábban is beszélt a szerződést újrakötéséről, megerősítéséről.

Törcsi Péter szerint a jelenlegi politikai vezetők célja, hogy az együttműködés hosszú távon is fennmaradjon.