Soros és fia közös cikke jelent meg a The New York Timesban

 

A Balkánon esély mutatkozik Európa stabilizálására – írta Soros György a The New York Times című napilap internetes oldalán hétfőn megjelent véleménycikkében, amelyet a fiával, Alexander Sorossal közösen jegyez.

Az újság „a Nyílt Társadalom Alapítvány vezető tisztségviselőiként” mutatja be Sorost és fiát. A cikk annak kapcsán foglalkozik a Balkánnal és Európával, hogy – mint a szerzők írják – csaknem 25 évbe telt, amíg Athén és Szkopje megállapodott a volt jugoszláv tagköztársaság, Macedónia nevének megváltoztatásában.

„Hiba lenne kisebb jelentőségű fejleményként értékelni ezt, különös tekintettel arra, hogy a transzatlanti szövetség egysége a második világháború óta mélypontra süllyedt, és az Európai Unió egységét minden egyes nemzeti választáson kihívások érik”.

Az írásban a szerzők „történelmi kompromisszumnak” nevezik Macedónia névváltoztatását, és úgy vélik, azzal, hogy a két országnak „sikerült enyhítenie a nemzeti történelmük miatti nézetkülönbségeket”, lehetőséget teremtenek Európa vezetőinek és az Egyesült Államoknak a „jelenlegi folyamatok meghiúsítására” és egyúttal egy biztonságos Balkán jövőjének kialakítására, amely „egész Európa stabilitásának” kulcsa.

Soros György és fia szerint a térségben nemcsak Európa és az Egyesült Államok az egyedüli szereplők. „Oroszország világossá tette, hogy amennyiben érdekeit fenyegetik, közbe fog avatkozni” – írják, és ezzel összefüggésben a potenciális NATO-bővítésre utalnak. Orosz beavatkozásnak tulajdonítják a 2016-ban történt és általuk „puccsnak” nevezett montenegrói változásokat. Megemlítik Recep Tayyip Erdogan török államfő és Peking szerepét a térségben, megjegyezve, hogy a Balkánon jelenleg Kína az egyik legnagyobb befektető.

Ez utóbbi jelenségekre „határozott választ” sürgetnek, hozzátéve, hogy ez nem lesz könnyű feladat. Az Európai Unió „csatlakozási fáradtságtól szenved” – írják, és arra a következtetésre jutnak, hogy a legbonyolultabb problémákat – mint fogalmaznak – éppen a 2004 után csatlakozott országok jelentik. Ezzel összefüggésben megemlítik a Horvátország és Szlovénia közötti, régóta húzódó határvitát, Törökország ciprusi jelenlétét, és utalnak Lengyelország és Magyarország „antidemokratikus lépéseire”. Ezzel kapcsolatban  konkrétumot nem említenek.

A cikkben úgy vélekednek, hogy a Balkán országaiban élők többsége szoros kapcsolatot akar a Nyugattal, és elsősorban tagja kíván lenni az Európai Uniónak, és ez a helyzet még a viszonylag oroszbarátnak számító Szerbiában is. „A tétlenségnek ijesztő következményei lehetnek, mert ezek az államok nagy valószínűséggel Oroszország, Törökország és Kína befolyása alá kerülhetnek” – vélekednek.