Merényletre készülő terroristákat vettek őrizetbe nemrég Brüsszelben a hírhedt Molenbeek negyedben. Szinte nincs olyan hét, hogy ne érkeznének rossz hírek a városnak ebből a negyedéből. Több mint félszáz terroristákhoz köthető szervezet is van ebben a kerületben, és itt szervezték meg 2015-os párizsi merényletet is. Magyar újságírók jártak a brüsszeli no-go zónában.
A Pesti Srácok két újságírója a helyszínen mérte fel a helyzetet. Az M1 Ma este című műsorában elmondták, hogy Brüsszel Molenbeek negyede leginkább egy középkori gettóra hasonlít, ahol idegennek érzi magát az ember. Kulturálisan az egész levált arról, amit “valaha Nyugat-Európának neveztünk”.Igazából ott mindenki idegen – jegyezte meg Dezse Balázs. Az újságíró szerint a muszlim vallású emberek alkotják Molenbeek lakosságának döntő többségét, közel kilencven százalékát.
Szerencsés Márton Dániel szerint egyébként rend van a városrészben, de nem a nyugat-európai értelemben véve. Nem a rendőrség vagy a hatóság tartja fenn a rendet, hanem az iszlám, a Saría. Megjegyezte, hogy egyszer láttak mindössze rendőri igazoltatást, akkor is egy belga férfit ellenőriztek a rendőrök, aki valahogy betévedt a negyed területére.
2015. november 13-án Párizsban hét helyszínen követtek el merényleteket. A százharminc ember halálát követelő párizsi terrortámadások elkövetői közül többen is Brüsszelben éltek korábban. A terrortámadás egyik fő szervezője, Salah Abdeslam a merényleteket követően húsz napon át bujkált Molenbeekben.
A Pesti Srácok újságírója szerint „morális vakságban” élnek a negyedben az emberek, mint ha nem vennének tudomást arról, hogy a párizsi merénylet elkövetője ott bujkált közöttük. Egyszerűen ezek az emberéletek eltűntek, elfelejtették Abdeslamot – mondta. Nem lehet érezni Molenbeekben, hogy milyen támadások történtek szerte Európában – fűzte hozzá.
Dezse Balázs és Szerencsés Márton Dániel elmondta, hogy inkább dílernek vagy rendőrnek nézték őket. Mivel rejtett kamerás felvételeket készítettek, nem mondták meg magukról, hogy újságírók. Azt mondta: Molenbeek zárt közösségnek tűnik, ahol mindenki ismer mindenkit. Felidézte: előfordult, hogy ültek egy kávézóban és lefotózták őket mobiltelefonnal. Hamar híre ment, hogy ott tartózkodnak és egy idő után azt vették észre, hogy megfigyelik, és időnként követik őket.
Tapasztalataik szerint a belga fővárosnak egyébként több olyan része is van, amelyet ugyanúgy no-go zónának lehetne minősíteni. Amikor a főváros más kerületeiben megkérdezték az utca emberét, mit gondolnak a no-go zónákról, szinte szó szerint ugyanazt a választ kapták. Az újságírók úgy látják, ez a belga liberális politikusok hatása.
