Berlusconi, a nagy visszatérő

 

A múlt és a jövő közötti összekötő kapocsnak tartják támogatói az olasz jobboldali koalíciót megálmodó Silvio Berlusconit, aki az előrejelzések szerint hatalomra emeli hármas szövetségét a márciusi választásokon. Milyen titkot tudhat a magáénak a nyolcvanas éveit taposó népszerű politikus, akit még eltiltással sem tudnak kitaszítani a hatalmi rivaldafényből?

A médiamágnásból képviselővé vált Silvio Berlusconi 2011-ben mondott le hivatali tisztségéről, miután elveszítette a parlamenti többséget. Egy évvel később pedig adócsalás miatt eltiltották valamennyi közhivatali pozíció betöltésétől. A politikai szakértők ekkor már biztosra vették, hogy Berlusconi „kiírta magát” a politikai életből, de a politika veteránja újfent bebizonyította, hogy bármikor képes átformálni országa politikai színterét.

Berlusconi új politikai „alteregója” egyes szakértők szerint előrehaladott korának köszönhető. Meglátásuk szerint a politikus a nyolcvanas éveire elveszítette személyiségének „botrányokra hajlamos” aspektusait, ám varázsát még a maga mögött hagyott évtizedek sem tudták megtörni. A volt miniszterelnök irányváltása azonban inkább köszönhető az olasz politikai színtér változásainak, mint az idő múlásának.

Silvio Berlusconi a Rai TV-ben szerepel 2018. január 11-én (Fotó: EPA / Riccardo Antimiani)

Berlusconi és a mozgalom harca

A ’90-es években Berlusconi pártja volt az egyetlen populista párt a regionális Északi Liga mellett. Azonban a 2018-as választások előtt egy politikai csoport meglógott a Hajrá Olaszország népszerű ötleteivel és szavazóbázisának egy részével. Ez a párt az Öt Csillag Mozgalom volt, melynek tagjai egy interneten összegyűlt, politikában jártas fiatal föderális csoportból kerültek ki, és a politikából kiábrándultak legnagyobb örömére egy humoristát választottak vezetőjüknek.

A mozgalom nem csupán ellopta, de egy 21. századi platformra helyezte Berlusconi egykoron formabontónak számító ötleteit. Míg a veterán politikus a tévében próbálta maga mellé állítani az olasz szavazóknak, az ötcsillagosok az interneten gyűjtötték támogatóikat, online „hadjáratukat” idealista filmekbe illő falusi gyűlésekkel kiegészítve.

Az euroszkeptikus mozgalom a politikai beállítottság mellőzése miatt vált népszerűvé, de a párt ugyanezen okból kifolyólag koalíciós esélyeit is lenullázta.

Nem teljes az összhang a hármas szövetségben

Mivel Berlusconi pártja, a Hajrá Olaszország az idei választáson kevesebb szavazatra számíthat, az egykori miniszterelnök egy hármas koalícióval próbálja bebiztosítani pártja jövőjét az olasz kormányban. A Ligával és az Olaszország Fivéreivel összefogva miniszterelnöki pozícióra ugyan nem számíthat, de a királycsináló szerepkör sem áll messze a személyiségétől.

A jobbközép szövetség már a regionális választásokon is sikereket ért el, legutóbb Szicíliában. A Ligával viszont számos téren nézeteltérések alakultak ki: nem tudtak megegyezni a miniszterelnök személyében és az ország valutájában sem. Mindez átmenetileg törést okozott a gyümölcsöző együttműködés lendületében, de Berlusconi számára minden akadály új kihívást és újabb esélyt jelent a visszatérésre.

Silvio Berlusconi volt olasz miniszterelnök, a háttérben Matteo Salvini, az Északi Liga párt vezetője (Fotó: MTI/AP/Andrew Medichini)

Az idős elit odavan érte, a csalódottak tábora is őt akarja

Berlusconi áttörő sikerét hűséges, megbocsátó szavazóbázisának és szűnni nem akaró személyes varázsának köszönheti, melyek segítségével koalíciója az ország egyetlen kompromisszumokra épülő, valódi európai jövőképpel rendelkező kormány ígéretét tárja a szavazók elé. Az idős elit ugyan nem a legerősebb szavazóbázis, de tagjai egy alkalmat sem hagynak ki, ha választottjukra voksolhatnak.

Más országokkal ellentétben Berlusconi kora a politikai életben inkább előny, mint hátrány. Több mint kétszer idősebb, mint amennyi Matteo Renzi volt hatalomra kerülésének idején. Az idejekorán megbukott balos vezető azonban kivételt jelentett az egyre öregedő olasz hatalmi berkekben, ahol a társadalom számos területéhez hasonlóan a hatvan fölötti férfiak dominálnak.

A jobbközépen elhelyezkedő pártok, így a Hajrá Olaszország számára is fontos, hogy kiálljanak hűséges bázisuk mellett, és pénzügyileg is segítsék az idősebb korosztályt. A nyugdíjminimum megduplázása és az idősek számára javasolt ingyenes fogorvosi és szemészeti ellátás bevezetése is ezeket a célokat szolgálja.

Silvio Berlusconi volt olasz miniszterelnök, a Hajrá Olaszország (Forza Italia) párt vezetője (k) leveszi a zakóját az egyik női résztvevő előtt a párt regionális vezetőinek konferenciáján Rómában 2015. október 16-án. (MTI/EPA/Alessandro Di Meo)

Silvio Berlusconi női résztvevők előtt veti le zakóját pártja Római konferenciáján (Fotó: MTI/EPA/Alessandro Di Meo)

Az utca emberének politikusa

Bár Berlusconi milliárdokban méri vagyonát, legtöbbször az utca emberéért láthatjuk harcolni. A nyugdíjak növelése és az idősek egészségügyi ellátása mellett Berlusconiék a legfontosabb jobbközép, már-már populista álláspontok mellett is kiállnak: ilyen az alacsony, egykulcsos adó bevezetése, az útdíj és az örökösödési adó megszüntetése, emellett a tömegközlekedési kedvezmények bevezetése is. A házi kedvencek ingyenes orvosi ellátása Berlusconi személyes missziója, melyet kritikusai elterelő hadműveletnek tekintenek.

Míg a hatalmon levő Demokrata Párt a diákok és a szakemberek jövőjét tartja prioritásnak, addig Berlusconi pártja az olasz vezetésben csalódott szavazókat próbálja elérni. A szélsőjobbal alkotott koalíciója azokat az olaszokat képviseli, akik évek óta szenvednek az országot sújtó politikai és gazdasági válság miatt. Azokat, akik fokozatosan veszítik el egy egész élet munkájának gyümölcsét, és nem nézik jó szemmel a bevándorlók és menekültek irányába tanúsított szolidáris gesztusokat. Azokat az olasz munkásokat is ők képviselik, akik becsületes munkával még mindig nem tudnak elegendő bevételre szert tenni.

Silvio Berlusconi a Rai TV műsorában 2017 novemberében (Fotó: EPA Claudio Peri)

Silvio Berlusconi a Rai TV műsorában 2017 novemberében (Fotó: EPA Claudio Peri)

Az átváltozás mestere

Berlusconi az évek alatt a közvélemény formálásának szakértőjévé vált. Adócsalási botránya után arra kérte az olasz lakosságot, hogy adjanak neki még egy esélyt, hiszen mindenki hibázhat. Így lett az eltiltott politikusból „rehabilitált közszereplő”. A tajtékos napjait maga mögött hagyó Berlusconi egy idősek otthonában dolgozta le a rá kiszabott közösségi szolgálatot, és mindenki örömére megállapodott, bár választottja egy nála jóval fiatalabb, 32 éves nő lett. A politikától távol töltött időt arra használta, hogy az átlagemberek érzelmeire hasson, vegetáriánus életmódja és a háziállatok iránti szeretete pedig még tovább lendített a népszerűségén.

Silvio Berlusconi egy állatokat segítő mozgalom gyűlésén vesz részt 2018 január 20-án (Fotó: EPA / Matteo Bazzi)

Silvio Berlusconi egy állatokat segítő mozgalom gyűlésén vesz részt 2018 január 20-án (Fotó: EPA / Matteo Bazzi)

Az olasz választók szabadon nosztalgiázhatnak

„Annak ellenére, hogy Berlusconit sokan bukott politikusnak tartják, az elhalványuló emlékek lehetővé teszik a számára azt, hogy megújuljon, és az ország bizonyos területein megmentőként szülessen újjá” – írta John Agnew, a politikai földrajz neves tudósa. Hozzátette, hogy szándékosan használja a vallási hasonlatot, hiszen Berlusoci az egyik 2006-os beszédében magához Jézushoz hasonlította magát.

A Berlusconiról készült olasz és külföldi kiadványok kivétel nélkül „Olaszország nagyapját” látják Berlusconiban, egy mindenki számára ismerős, bölcs és idős férfit, aki megnyugtatja az aggódó szavazókat. Miután kihagyott pár televíziós szereplőt, támogatóit így nyugtatta meg: ”Nagyapa jól van, és ezt meg is fogja mutatni!”. Meglátása szerint ő az egyetlen, aki rendet tud rakni az olasz belpolitikai káoszban – és ezzel a kijelentésével még kritikusai is egyetértenek.

A politikai kampányok alatt szinte lehetetlen Donald Trump megemlítése nélkül beszélni a nosztalgikus politizálásról. Silvio Berlusconi és az amerikai elnök között rendkívül sok hasonlóságot fedezhetünk fel: mindketten az ingatlanbiznisz és a média világából jöttek, emellett ki nem állhatják a politikai korrektséget. Az olaszok mellesleg nem szeretik a politikusok között felállított párhuzamot, mivel rendkívül büszkék arra, hogy Berlusconi több évtizedes politikai tapasztalat után kerülhet újból vezető pozícióba.

A Szabadság Népének (PdL) szimpatizánsai tüntetnek Berlusconi mellett Rómában, három nappal a volt kormányfőt adócsalási ítélete után. (MTI/EPA/Guido Montani)

Silvio Berlusconi volt olasz miniszterelnök pártjának, a kormánykoalícióban részt vevő Szabadság Népének (PdL) szimpatizánsai tüntetnek Berlusconi mellett Rómában 2013. augusztus 4-én. Három nappal korábban a semmítőszék egy év letöltendő börtönbüntetésre ítélte a volt kormányfőt adócsalás miatt. (MTI/EPA/Guido Montani)

Az alternatívák többsége lehangoló

Mégis miért talál hallgató fülekre Berlusconi üzenete egy olyan országban, ahol drasztikus reformokat sürgetnek a gazdaság fellendítésére és a munkaerőpiac újjáélesztésére? A válasz az alternatívákban található, melyek között a kormányzó, megbukott balközepet már nem is érdemes megemlíteni.

„Berlusconi olyan, mint a herceg a fehér lovon. Belovagol és megmenti az országot a káosztól. Luigi Di Maio, az M5S miniszterelnök-jelöltje egy tipikus politikai zöldfülű, ezért az antipolitikusokat megtestesítő Berlusconi tapasztalt vezetőként kampányolhat hozzá képest – még annak ellenére is, hogy 2020-ig eltiltották a politikai közszerepléstől” – foglalta össze egy mondatban John Agnew politikai földrajztudós az olaszok véleményét a vezetők esszenciájáról.

A hármas koalíció egyetlen méltó kihívója az Öt Csillag Mozgalom. A párt politikai üzenete romantikus, idealista, de egyre inkább megrémíti a szavazókat. Más európai populista pártokkal ellentétben az a céljuk, hogy megszüntessék az olasz parlamenti rendszer jelenlegi struktúráját. A 2017-es év végén még ők számítottak a legígéretesebb olasz politikai mozgalomnak, de újabban még szépreményű képviselőjük, Virginia Rossi is buktatókba ütközött Róma új polgármestereként. Az ötcsillagosokat ugyan még nem érdemes leírni az esélyesek közül, de egyre több dologban hasonlítanak ahhoz a politikai intézményrendszerhez, aminek a lerombolásáért évek óta küzdenek. Természetesen az sem segít a helyzetükön, hogy az összes többi párt a megbuktatásukon munkálkodik.

Az Öt Csillag Mozgalom vezetői, Luigi Di Maio, Beppe Grillo és Davide Casaleggio az olasz belügyminisztériumban készülnek bemutatni a párt új szimbólumát (Fotó: EPA / Riccardo Antimiani)

Az )t Csillag Mozgalom vezetői, Luigi Di Maio, Beppe Grillo és Davide Casaleggio az olasz belügyminisztériumban készülnek bemutatni a párt új szimbólumát (Fotó: EPA / Riccardo Antimiani)

Ő a koalíciók mestere

Agnew érvelése szerint a jobbközép sikerének igazi oka Berlusconi koalíciós építkezése. Mikor először hatalomra tört, az olasz politikában még sokkal megosztóbb témák domináltak. Ilyen volt például az abortusz és a vallás is. 1994-ben az olasz politikai szerkezet összeomlott a hírhedt korrupciós botrány miatt. Berlusconi ekkor döntötte el, hogy csak partnereket keres pártjának. Rájött, hogy nem tud egyedül győzedelmeskedni, ezért csatlakozott az akkor Északi Ligához és a jobboldali konzervatív liberális Nemzeti Szövetséghez, ami már akkor biztos regionális szavazóbázissal rendelkezett. A ligások az északi területeken értek el sikereket, míg a Nemzeti Szövetség Rómában és az ország déli részén domináltak. A három párt együttes erővel legyőzhetetlen volt.

A 2018-as választás előtti helyzet azért is érdekes, mert a második világháború óta hatalmon levő pártok idén nem tudnak egyedül kormányt alapítani. Az M5S begyűjtötte a jobbközép és a balközép szavazóit, ezért a moderált bázis elpártolása és az új választási szabályok bevezetése miatt idén már csak egy koalíció segítségével lehet kormányra kerülni.

A Hajrá, Olaszország kétségkívül az idei koalíciós verseny legnagyobb győztese. Ha Berlusconi eredeti hármas koalíciós terve kudarcba fulladna, a szavazás után a demokratákkal még mindig szövetségre léphet. A Hajrá Olaszország kivételes helyzetben van, hiszen bárhogy is alakul a szavazás, ők lesznek az összekötő kapocs a következő olasz kormányt megalapító szövetségben. A Liga önállóan nem nyithat a baloldal felé, hiszen a párt nézetei túl messze állnak a demokratákétól vagy az ötcsillagosokétól, a demokraták pedig a belső viszályok miatt túlságosan legyengültek ahhoz, hogy Berlusconi segítsége nélkül bármit is megpróbáljanak.