Az elektromos autók előtt is stratégiai nyersanyagként tekintettek a lítiumra, amelynek szerepe egyre inkább felértékelődött a környezetkímélő járművek térnyerésével. A világ legnagyobb lelőhelye Bolíviában található, ahol most újra német és kínai befektetők segítségével próbálják felfuttatni a termelést.
A lítium legnagyobb felvevőpiaca korábban a repülőgépgyártás, az optika és az üvegipar volt, a 2000-es évektől a kereslet egyre inkább az elektronikai termékek irányába mozdult.
A lítium-ionos akkuk sokkal könnyebbek és sokkal hosszabb az élettartamuk, mint a hagyományos nikkeltartalmúaknak.
A mobiltelefonok és laptopok mellett a legnagyobb felvevőpiac a járműipar lesz, mivel egy autó akkumulátorának gyártása százszor több lítiumot igényel. A következő tíz évben az elektromos járművekben használt akkumulátorok adják majd a piac 90 százalékát.
Bolívia elnöke meglovagolja a lítiumbányászatot
Dél-Amerika sótavai a lítium kinyerésének legfontosabb forrásai, a világpiacon megjelenő nyersanyag jelentős része innen származott. A lítium világpiaci árának emelkedése is nagy szerepet játszott abban, hogy Evo Morales elnök 2017-ben a lítiumbányászat felfuttatását tűzte ki célul.
A 2019-es elnökválasztásra készülő Morales szeme előtt lebeghetett a lítium iránti óriási kereslet, valamint az ebből elérhető nyereség. A világpiaci ár a tonnánkénti 10 ezer dollárról 25 ezer dollárra emelkedett 2015 és 2018 között. Az előrejelzések is emelkedő kereslettel és árakkal számolnak.
amelyet három latin-amerikai ország, Chile, Argentína és Bolívia alkot. A legnagyobb lítiumtartalékok egyike a bolíviai Salar de Uyuni terület. Messze a legnagyobb tartalékok, 7,5 millió tonna Chilében találhatók, és itt a legnagyobb az éves termelés is. A jelentősebb termelők közé tartozik még Ausztrália, Argentína és Kína.
Evo Morales bolivíia elnök (Fotó: EPA/Ernesto Arias)
Evo Morales elnök célja, hogy országa olyan fontos szerepet játsszon a lítiumkitermelésben, mint Szaúd-Arábiai az olajiparban. Ehhez az adottságok is megvannak, de szakértők szerint egy dolog, hogy a bolíviaiak hatalmas készletetek felett ülnek, és megint más, hogy ebből mennyit tudnak nyereségesen hasznosítani.
Az állam már korábban próbálkozott a lítium kitermelésével. Az akkori alacsonyabb árak mellett azonban nem érte meg a kitermelés, amelyet a politikai és gazdasági bizonytalanság és a rossz infrastruktúra hátráltatott.
A legnagyobb kitermelők távol tartották magukat a magas kockázatok miatt, beleértve egy esetleges államosítást. A svájci Glencore nemzetközi bíróságon harcol igazáért, miután a kormány államosította egyik bolíviai bányacégét.
A világ egyik legnagyobb készleteit a Salar de Uyuni sómező rejti 10 millió tonnával, de a bolíviai kormány ennél merészebb, 21 millió tonnáról szóló becslést tett közzé. Ehhez képest a kitermelés minimális szinten áll, havi 10 tonnával, ami alig egy százaléka annak, amit hasonló területen bányásznak Chilében vagy Argentínában.
A kitermelésnek vannak kockázatai
A lítium önmagában nem, csak vegyületeiben fordul elő a természetben. Legtöbbször sóoldatból, ritkábban az érceiből nyerik ki. Utóbbi drágább, de kevésbé terheli a környezetet. Ausztráliával szemben a dél-amerikai országokban hatalmas sóföldekből nyerik ki az értékes vegyületet, amelyet nagy szárítókba pumpálnak, ahol a napon lepárolják.
A lepárló tavakban lévő vizet hagyják elpárologni azért, hogy elérjék a kívánt lítiumkoncentrációt, anélkül, hogy bármilyen erőfeszítést tennének a víz visszafogására és a talajvízbe történő visszafecskendezésére. Ennek következtében fennáll annak a kockázata, hogy a legelők és
Az Uyuni sómező esetén is fennállnak ennek a kockázatai – mondják környezetvédelmi szakértők, akik kiemelik, hogy a holdbéli tájra emlékeztető bolíviai sósivatag fontos turisztikai látványosság is és ennek megőrzése is kiemelt szempont.
A másik érv, amit felhoznak, hogy az itt kinyert oldat lítiumkoncentrációja nem olyan magas, mint Chilében vagy Argentínában, ugyanakkor magasabb a magnéziumtartalma, ami megdrágítja az előállítást.
Külföldi befektetők felé kacsingatnak
Tavaly év végén többévnyi előkészítés után történelmi megállapodást kötött a bolíviai kormány a német ACI Systems társasággal, amely az állami tulajdonú YLB-vel hozott létre konzorciumot, amelyben a bolíviai cégé lesz a többségi részesedés. Az ACI Systems orosz, kínai és kanadai céget előzött meg a tenderen.
A Salar de Uyuni sómező Bolíviában (Fotó: Shutterstock)
A konzorcium az Uyuni sómező kitermelésében és feldolgozásában vesz részt, de a tervek között szerepel egy elektromos autókat kiszolgáló akkumulátorgyár építése is.
A 300 millió eurós beruházásnak köszönhetően Bolívia felkerülhet a legnagyobb lítiumkitermelő országok sorába. A megállapodással a német járműipar biztosítaná közvetlen hozzáférését a stratégiai nyersanyaghoz. A megállapodás értelmében a kibányászott lítium 85 százalékát Németországba szállítanák.
Kína meghatározó pozíciót harcolhat ki
Pár hónappal később egy még ennél is nagyobb beruházást jelentettek be. A kínai Xinjiang TBEA Group, amely a korábbi tenderen is versenybe szállt, bolíviai partnerével 2,3 milliárd dollárt fektet be két másik lelőhelyen. Egyelőre nincsenek hivatalos adatok arról, mekkora készletet rejthet a Coipasa és a Pastos Grandes lelőhelyek. Egy biztos, hogy még évekig tarthat, míg a kitermelés megkezdődhet.
Kína a globális termelés mintegy tizedét adja, de óvatos becslések szerint vállalatai révén a világpiac felét tartja ellenőrzése alatt. Az ázsiai ország egyben a legnagyobb felvevőpiaca a 21. század nyersanyagának kikiáltott lítiumnak. Konzervatív becslések szerint az ország éves kereslete 800 ezer tonnára növekedhet 2025-re, ami nem meglepő, mivel a világon előállított elektromos autóknak a fele Kínában készül.
