Egyebek között a menekültek elől való elzárkózás miatt sajnálkozott Ferenc pápa Rómában, a Colosseum előtt elhangzott meditációjában, péntek este.
Szomorúnak nevezte, hogy a hazájukban dúló konfliktusok elől menekülőket „zárt ajtók és politikai számítások miatt páncélba burkolt szívek várják”. A katolikus egyházfő az alkalmat arra is kihasználta, hogy bírálja a haszonlesést és a hatalmat. Kitért arra, hogy vannak olyan családok, amelyeket „szétrombolt az árulás és a rosszindulat és az önzés ártalmas kísértése”.
Ferenc pápa a világ egyik keresztjének nevezte, hogy lehetnek emberek, akik „éheznek a kenyérre és a szeretetre”. Másokat „elhagyják még a saját fiaik és rokonaik”. Ugyancsak a világ keresztje, hogy „népek szomjaznak az igazságra és békére” és „nincs meg nekik a hit vigasza”.
Bírálta „az emberiséget, amely a bizonytalanság és a pillanat kultúrájának sötétségében tévelyeg”.
Ferenc pápa megemlítette azokat a hívőket is, aki Isten szavainak megfelelően akarnak élni, de „háttérbe szorítják és még a saját családtagjaik is”. Mások, akik „megpróbálják elvinni a világnak Isten fényét, nevetségessé és megszégyenítetté téve érzik magukat”.
Az egyházfő végül felemelte szavát az emberek gyengeségei, a képmutatásuk, az árulásaik, bűnök és megszegett ígéreteik ellen.
A pápai imával véget ért Rómában a via crucis (keresztút) szertartás.
