Normális dolog online végignézni egy tömeggyilkosságot?

 

Máig tartó megdöbbenés kíséri a nemrégiben az új-zélandi Christchurch két mecsetében történt ötven halálos áldozatot követelő fegyveres merényletet, és a vérengzéssel összefüggő eseményeket is – a tömeggyilkosság online közvetítését és azt, hogy a viszonylag népes követői táborból senkinek sem jutott eszébe jelenti az esetet a hatóságnak vagy a közösségi oldal üzemeltetőinek. Miért?

Imádkozó emberekkel végzett egy ausztrál fegyveres március 15-én, amikor tüzet nyitott az új-zélandi Christchurch város két mecsetében. Az a tény, hogy Brenton Tarrant a fejére erősített kamerán keresztül online közvetítette a merényletet a közösségi médiában, és a filmet mintegy 12 percig hozzávetőleg kétszáz ember nézte és osztotta meg anélkül, hogy a moderátorok figyelmét felhívták volna a vérontásra – megdöbbenést váltott ki világszerte. További elborzasztó számadat, hogy a felvételnek csak a Facebook úgy másfél millió feltöltését távolította el, ezeknek a megtekintése négyezer körül alakult.

Hogy mi állhat az internetfelhasználók viselkedésének hátterében, emberi érzéketlenség, közöny, vagy valami egészen más, arról Káplár Mátyást, a Pécsi Tudományegyetem Pszichológiai Intézetének adjunktusát kérdezte meg a hirado.hu.

Christchurch, 2019. március 15. Videofelvételről készült kép az új-zélandi Christchurchben történt terrortámadás egyik elkövetőjéről 2019. március 15-én. A fegyveres a fejére erősített kamerával rögzítette a merényletet, majd a 17 perces felvételt feltette az internetre. A város központjában lévő Maszdzsid al-Núr és a külső kerületi Linwood mecset ellen összehangoltan elkövetett merénylet halálos áldozatainak száma negyvenkilencre emelkedett. A hatóságok őrizetbe vettek három férfit és egy nőt, az egyik férfi ausztrál. MTI/AP

Videófelvételről készült kép az új-zélandi Christchurchben történt terrortámadás elkövetőjéről 2019. március 15-én. A fegyveres a fejére erősített kamerával rögzítette a az általa elkövetett merényletet, majd a 17 perces felvételt feltette az internetre (Fotó: MTI/AP)

Negyven szemtanú és egy cserbenhagyott nő

A szakember a jelenségre Kitty Genovese történetét hozta fel példaként. A szociálpszichológiai esetet sokáig vizsgálták, és mára iskolapéldájává vált a felelősség megoszlásából származó passzivitásnak. Történt, hogy Kitty Genovese 1964-ben egy reggelen hazafelé tartott a munkából, amikor a lakása kapujában megtámadták. A brutális attaknak csaknem negyven szemtanúja volt, a nő mégis úgy halt meg mintegy fél órával az első szúrások után, hogy bárki is a segítségére sietett volna.

A pszichológusok az esetet vizsgálva azt találták, hogy az ilyen „többszemtanús” esetekben a felelősség megoszlik – mondta Káplár Mátyás, aki az aktuális példára vonatkoztatva az esetet úgy fogalmazott: „Ha ilyen esetet látok, egy többek által nézett élő videóközvetítésben, akkor úgy érzem, hogy az események megállítása vagy annak megkísérlése nem az én felelősségem, hiszen nem csak én látom. Ilyen esetekben általában senki nem érzi a felelősség súlyát.”

Figyelemfelhívás, felelősségmegosztás

A kamera másik oldaláról nézve a dolgot: a pszichológus szerint arra is van magyarázat, hogy miért érzi valaki fontosnak, hogy minél többen kövessék azt, amit tesz – még ha az a tett rettenetes is.

„Ennek az agressziós viselkedésnek sokszor egyfajta figyelemfelhívó jellege is van. Ezek az elkövetők sokszor nagyon rosszul érzik magukat, és éppen ezért igyekeznek a problémájukat másokra is »átvetíteni«, bevonni többeket” – mondta Káplár Mátyás. Szerinte ez történhet úgy, hogy közvetítik az eseményeket, de úgy is, hogy az illető több embert megöl.

Francia Alpok, 2015. március 25.  A francia belügyminisztérium által közreadott kép a Germanwings német diszkont légitársaság Barcelonából Düsseldorfba tartó Airbus A320-as utasszállító gépének maradványairól a francia Alpokban 2015. március 25-én, ahol az előző napon a légi jármű 150 emberrel a fedélzetén lezuhant. Az alpesi repülőkatasztrófának nincs túlélője. (MTI/EPA/Francia belügyminisztérium/F. Balsamo)

A Germanwings német diszkont légitársaság Barcelonából Düsseldorfba tartó Airbus A320-as utasszállító gépének maradványai a francia Alpokban (Fotó: MTI/EPA/Francia belügyminisztérium/F. Balsamo, 2015. március 25.)

Példaként hozta a Germanwings 9525-ös járatának 2015-ben történt katasztrófáját, amelyben, mint ismert, az első tiszt öngyilkossági szándékkal egy hegyoldalnak vezette a repülőgépet, és ezzel mintegy 150 ember halálát okozta. „Ez az eset ugyanerről szólt: Az én problémámra figyeljenek föl mások is – azok, akiket megölök, és azok családja is, és így kvázi sajnálni fognak. Ez nyilván nagyon beteg gondolkodás, de lényegében ez játszódik le ilyen esetekben az elkövetők a fejében” – világított rá Káplár Mátyás.

„Nem nagyon különbözik egy izgalmas mozifilmtől”

Arra is felhívta a figyelmet, hogy miután a ma embere viszonylag sok erőszakkal találkozik – akár ha csak a médiát vesszük alapul –, ezért kimutathatóan csökken az érzékenysége a véres események vonatkozásában.

Ilyenformán könnyen előfordulhat, hogy sokak számára egy, a közösségi médián keresztül közvetített gyilkosság, tömeggyilkosság „már nem nagyon különbözik mondjuk egy izgalmas mozifilmtől” – fűzte hozzá.

A hangsúly a beteg személyiségen van

Az új-zélandi merénylet után bejárta az internetet egy képpárosítás, amelynek egyik tagja a tömeggyilkosság egyik képkockája volt a támadó szemszögéből (az élő közvetítésből), a másik pedig egy „lövöldözős” videójáték egyik jelenete. A két kép hátborzongató hasonlóságot mutatott, az előtérben a fegyver csövével, háttérben pedig a célponttal.

Káplár Mátyás az ezzel kapcsolatos, az online és az „offline” agresszió közti összefüggést firtató kérdésünkre azt válaszolta: ez a kérdés már az 50-es évek óta foglalkoztatja a szakembereket, akik sokáig ellentétes eredményekre jutottak.

Mára azonban egyre több kutatás mutatja azt, hogy a videójátékok használatában „megélt” különböző mértékű brutalitás inkább csökkenti a mindennapi életben az agressziót, nem pedig fokozza azt. A videójáték mintha egyfajta szelepként működne, amelynek révén kisebb agresszivitás jellemzi azokat, akik ezt az elfoglaltságot rendszeresen űzik.

Általában, merthogy – emelte ki a pszichológus – ez nem jelenti azt, hogy nincsenek olyanok, akik az amúgy beteg személyiségük miatt azt gondolják, hogy jó lehet, ha átviszik a való életbe is azt, amit a képernyőn tapasztaltak. Mindez azonban nem kifejezetten a videójáték miatt történik, hiszen más forrást is használhatnának erre – fűzte hozzá.